2017. november 19., vasárnap
Erzsébet

Külföld

500 éve halt meg a reneszánsz nagy festője

Budapest, 2017. október 29., vasárnap – Ötszáz éve, 1517. október 31-én halt meg Fra Bartolomeo, az olasz reneszánsz vallási témájú festészet kiemelkedő alakja.

1472. március 28-án született Firenzében. Emlegették Bartolomeo di Paolo, Bartolomeo del Fattore és Baccio della Porta néven is, utóbbi onnan ragadt rá, hogy apja fuvaros volt, és a város kapuja mellett lakott. Alig múlt tízéves, amikor bekerült kora egyik leghíresebb festője, Cosimo Rosselli műhelyébe. Itt kötött barátságot a vele egykorú Mariotto Albertinellivel, akivel később közös műhelyt is alapítottak. Egyik korai munkája az 1497-ben festett Angyali üdvözlet, amely még az umbriai Pietro Perugino hatását tükrözi, és a Leonardo da Vinci által is kedvelt “sfumato”, azaz füstös, fátyolos technikával készült. A következő évben festette egyik főművét, az Utolsó ítélet című freskót a firenzei Santa Maria Nuova-kórházban – a világ legrégebbi, még ma is működő kórházában -, szokatlan, újszerű perspektivikus ábrázolással.


A festő az 1495-től Firenzét teljhatalommal irányító domonkos rendi szerzetes, Girolamo Savonarola lelkes hívéül szegődött. Savonarola a korabeli művészetet hiúnak és romlottnak találta (a hírhedt “hiúságok máglyáján” számos felbecsülhetetlen értékű képet és könyvet égettetett el), a festészet egyedüli céljaként azt fogadta el, hogy képekben jelenítse meg a Bibliát azok számára, akik nem tudnak olvasni. Bartolomeo több alkalommal is megfestette Savonarola portréját, de a prédikátor gyújtó hangú beszédeinek hatására addig keletkezett világi és mitológiai témájú műveit a máglyára vetette.

Savonarola megégetése után két évvel, 1500-ban az ő rendjébe lépett be: domonkos szerzetes lett, és bevonult a rend pratói, majd firenzei kolostorába. Ecsetet csak 1504-ben vett újra a kezébe, amikor felettesének utasítására, engedelmességből a kolostor műhelyének vezetője lett. Ebben az évben kezdte festeni Szent Bernát látomását, amelyet 1507-ben fejezett be. Festményein a természetes háttér helyett fülkét, baldachint alkalmazott, hogy fokozza oltárképeinek ünnepélyes hatását. Nem sokkal ezután Raffaello látogatta meg, akivel életre szóló barátságot kötött. Sokat tanult tőle a perspektíva ábrázolásmódjáról, míg Raffaello a színek árnyalását és az ecsetkezelés fortélyait sajátította el az idősebb mestertől.


1508-ban Velencébe költözött, ahol már felszabadultabban alkalmazta a gazdagabb, teltebb színharmóniákat. Firenzébe visszatérve festett még néhány kevésbé mozgalmas, egyszerűbb vallási témájú képet, a csoportokban ábrázolt hatalmas alakokat misztikus mélység jellemzi. E korszakának jellemző alkotásai Mária Magdolna és Szent Katalin című festményei.

1514-ben Rómába látogatott, ahol megnézte Raffaello érett képeit és Michelangelo freskóit a Sixtus-kápolnában. A látottak hatására megváltozott festményeinek dinamikája, sokkal mozgalmasabb és kifejezőbb alkotások következtek, mint az 1515-ben született Piéta. Bár sikerrel alkalmazta kora újdonságait, művészete mégis visszafogott maradt, továbbra is szinte kizárólag vallási témájú műveket festett. Rajzai és vázlatai finom érzékenységet, tökéletes technikai tudást tükröznek. Tájképei kiemelkednek kortársainak alkotásai közül. Legkiválóbb képeit, az Utolsó ítéletet, a Mária megjelenik Szent Bernát előtt című alkotást az Uffizi Képtárban tekinthetik meg a látogatók.

Fra Bartolomeo 1517. október 31-én hunyt el Firenzében.

Kapcsolódó Cikkek