EUR: 322,48 Ft
CHF: 279,73 Ft
2018. június 20., szerda
Rafael

Egyéb Pécs

Vécén ülve alkot a pécsi filmrendező

Már Amerikában is elismerték, legutóbb pedig itthon zsebelt be egy díjat rövid animációs filmjéért. A pécsi Helstáb Martin még csak 22 éves, de ontja a filmeket.

Ha valaki Amerikából díjat kap a kisfilmjéért, általában azt gondolják róla, hogy hatalmas stábbal, a legkorszerűbb stúdióval és technikával dolgozott meg az elismerésért. A pécsi Helstáb Martin viszont kilóg a sorból. Ő ugyanis úgy lett „filmes”, hogy papírfecnikre rajzolta (nem írta!) a forgatókönyvét, majd festett magának szereplőket, és a vécén ülve felvette a hangeffektjeit.


Otthonos családi ház, pogácsaillat és megterített asztal. Hol vagyunk?

A szüleim házában, de a pogácsát én sütöttem! A hét felét töltöm itt, amúgy Kaposváron vagyok egyetemista, az a legújabb hobbim.


Itt van a stúdiód is?

Igen, a felső szinten élek és alkotok, ez egy amolyan „egérlyuk”, olykor szó szerint is. Időnként egerek látogatnak meg és adnak inspirációt egy újabb filmhez. Ha nem az erdőt vagy a várost járom, akkor itt festek, filmet készítek, zenét csinálok. A lényeg, hogy valamit létrehozzak a nap végére.

A díjaid nem vitrinben, hanem a polcon állnak, a gyerekkori állatos könyvek mellett.

Igen, nem szeretném oklevelekkel teleaggatni a falakat, jobb, ha úgy érzem, mintha mindig az első filmemet készíteném, így valami újat, frisset alkothatok. A figurális szobrokat, amelyeket díjként kapok, nagyon szeretem. Az egyik legnagyobb elismerésem az Amerikából postán elküldött díjam, amit a 2016-os Jó étvágyat, bogaram! című filmemért kaptam.

Most a Chicago Art Festivalról beszélsz, ahová neveztél?

Igen. Talán az fogta meg a zsűrit, hogy a többi film követte a mostani trendeket, ami az animációs filmek készítésében jelen van. Szürreális effektek, gyors vágások, zenei betétek. A Jó étvágyat, bogaram! pedig egy döglött egéren ülő dögbogár és döglégy közötti társalgásról szól, minimális mozgással.

A zenéket hol rögzíted? Ennek a tetőtéri szobának jó az akusztikája ehhez?

Évek alatt kitapasztaltam, hogy erre a vécé a legjobb hely a házban. Ott török össze üveget, ha épp olyan effekt kell a filmbe, vagy pumpálom a mosdókagylót, ha szörcsögést szeretnék imitálni. Itt készítem a filmzenét is, dobolok, mandolint pengetek, vagy épp egy régi német szájharmonikát fújok. Persze ilyenkor lehajtom a vécéülőkét.

A filmjeidben elég sűrűn megjelenik Pécs, a Mecsek. Ennyire inspirál a város?

Nem jártam még mindenhol, de a kedvenc magyar városom Pécs. Sokat sétálok a belvárosban, a Tettye a kedvenc gondolkodóhelyem, ám a Mecsek az igazi ok, amiért szeretek itt lenni. Sokkal nehezebb elhagynom az erdőt, mintsem bemenni oda, mindig rossz átlépni a határt, amelyen keresztül a sárról és avarról a betonra lépek.

Talán az elején kellett volna megkérdeznem, de annyi mindent csinálsz, hogy el is terelted a figyelmemet. Mikor is kezdtél filmmel foglalkozni?

Öt-hat éves koromban a nagypapámtól kaptam egy apró vásári kamerát. Még írni sem tudtam igazán, csak szavakat soroltam a forgatókönyvekben, amelyeket az akkori kis videóimhoz írtam. 128 megabyte-os kártyája volt a gépnek, akkoriban arra csomó anyag fért. De igazából ma sem dolgozom milliókat érő technikával. Szeretem az egyszerűséget, a felvételek nyers erejét. Amikor mások sínek meg drónok segítségével erőlködnek a képek elkészítésén, addig én simán legurítom a kamerámat a hegyről. Ezen a jövőben sem szeretnék változtatni.

 

Segítenek neked? Van stábod?

Dolgoztam már egy barátom macskájával, anyukám is ugrott már fel székre egy jelenet erejéig, régebben lófejmaszkot húzattam valakire, aki láncfűrésszel szökellt a hegyen egy filmemben, de ennyi. Nem szeretek embereket koordinálni, mindenki más azt csinálja. Engem jobban izgat az állatokkal való filmezés gondolata. Sőt írtam már forgatókönyvet, amelynek egy fa a főszereplője.

Ha jól tudom, a terved az volt, hogy kígyókat kutass.  

Igen. Kiskoromtól zoológus akartam lenni, a gimnázium után biológia szakra iratkoztam be, de amikor megkérdeztem az egyik tanáromat, hogy kutathatok-e kígyókat a Mecsekben, akkor értetlenkedett, hogy miért nem jók a pockok, amiket addig hajkurásztunk. Filmesként nem kell ötvenéves koromig várnom, hogy saját kutatásom legyen, huszonévesen is megrajzolok vagy lemodellezek bármilyen állatot, és olyan filmet csinálok vele, amilyet akarok.

És a filmes tervek?

Nagyjátékfilm. Ezek most rövidebb animációs filmek, amelyek gyakorlásnak jók, de nagyon szeretnék végre egy érdekes nagyjátékfilmet készíteni, valamit, amiért megéri betenni a popcornt a mikróba.

Kapcsolódó Cikkek

  • Újabb meglepetés! Győztek a japánok

    Újabb meglepetés! Győztek a japánok

    Japán 2-1-re legyőzte a harmadik perctől emberhátrányban futballozó Kolumbiát kedden a H csoport első fordulójának szaranszki mérkőzésén az oroszországi labdarúgó-világbajnokságon.

  • Gyermekprostitúció miatt tartóztattak le két férfit Miskolcon

    Gyermekprostitúció miatt tartóztattak le két férfit Miskolcon

    Gyermekprostitúció miatt helyezett előzetes letartóztatásba egy hónapra két férfit a Miskolci Járásbíróság. Egy 15 éves lányt kényszerítettek pénzért szexuális együttlétekre a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ózdon és környékén – közölte Gyurán Ildikó, a Miskolci Törvényszék szóvivője az MTI-vel hétfőn.

  • Hoppá! Íme a sör jótékony hatásai

    Hoppá! Íme a sör jótékony hatásai

    Kánikula idején talán még a keserű nedűt kevésbé kedvelők is előszeretettel fogyasztanak el egy-egy korsó sört, amiről most kiderült, nemcsak remekül hidratál, de az egészségednek is jót tesz.

  • 75 éve írunk golyóstollal

    75 éve írunk golyóstollal

    Hetvenöt éve, 1943. június 10-én szabadalmaztatták Argentínában a magyar Bíró László József golyóstollát, amelyet a köznyelv angol nyelvterületen ma is biro pen, avagy röviden biro néven emleget.