2017. november 02., csütörtök
Achilles

Egyéb Zalaegerszeg

Vilkó univerzumában minden zene

A zalaegerszegi születésű Takács Vilmos (Vilkó) neve sokáig egybeforrt a Hollywood Rose-zal, de napjainkban már a Ganxsta Zolee és a Kartel, a Men in the Box (Alice in Chains Tribute) és az Action együttesekből is ismerhetjük. Mostanában szólóban ugyancsak hallhatjuk; egy-egy esten dalait témák köré csoportosítja, megszólal többek között a Guns N’ Roses, a 60-as évek Amerikája (Hendrix, Doors, Janis Joplin), filmzenék (főleg Tarantinótól), a Tankcsapda, az LGT, a Die Toten Hosen, a Nirvana, a 90-es évek MTV-slágerei, valamint rock and roll dalok akusztikus verziói.

– Mi inspirált arra, hogy gitározni tanulj?


– Ha jól emlékszem, édesapám régi, 70-es években vásárolt gitárjával a 90-es évek elején kezdtem el ismerkedni. A hat húr helyett csak három volt rajta, így húsvétra egy húrkészletet kértem ajándékba. Lali, a keresztapám jött át felhúrozni, behangolni, onnantól kezdve azzal keltem és azzal feküdtem. Összesen háromszor voltam gitártanárnál, akkor anyám azt mondta, hogy az a 300 forint óránként megterheli a családi költségvetést, ezért megvette nekem a Muszty–Dobay-féle Gitáriskolát, hogy abból tanuljak. Hozzáteszem, nem igazán pártolta a hobbimat, a tetkóimat sem, de mára már mind a kettőt megszokta. Apám volt az, aki mellém állt, titokban adott pénzt: „Fiam, vegyél magadnak húrt, pengetőt.” Emlékszem, amikor először kaptam gázsit a fellépésemért, nagyon büszkén tettem le otthon az asztalra az 1500 forintot, amit a Bloody Mary nevű középiskolás-zenekarommal kerestem. Velük minden helyi megmozduláson igyekeztünk részt venni. Régebben volt egy zalaegerszegi tehetségkutató a Báthoryban, ott éreztem először, hogy igazi összefogás alakult ki a városi zenészek között. Vállalom, hogy nem vagyok képzett zenész, inkább ösztönös, de kritikus szemmel nézem magam. Egy picit bánom, hogy nem jártam zeneiskolába, tanárokhoz, biztosan sok mindent másképp hallanék, látnék. Büszke vagyok arra, amit elértem a két évtized alatt.

– A szólógitár mellett hogy fér meg az akusztikus gitárest?


– Még a Hollywood Rose-os koncertek után levezetésként szórakoztattam a többieket akusztikus gitárral, az egyik klub tulaja pedig odajött, hogy figyelj, ez tök jó, hogy ennyien itt maradnak miattad, legyen ebből saját est. Ennek lassan már hét éve, az előadások szép lassan kiforrták magukat, azokon természetesen énekelek is. Minden hónapban más tematikával lépek színpadra, idén decemberben egy Elvis Presley-esttel Budapesten, mivel idén 40 éve, hogy meghalt, és nagyon szeretem őt és a munkásságát. De szerencsére felfigyeltek az egerszegi szervezők is, remélem, lehozzák ide az előadást.

– Hogy jöttök ki Ganxta Zoleeval?

– Viszonylag régóta ismerjük egymást, közös koncerteken, bulikon mindig haverkodtunk, kialakult egyfajta barátság. Három éve, amikor a régi zenészek felálltak a Kartelből, Zolee engem hívott, de azt is hozzátette, jól gondoljam meg. Nagyon nehéz volt a váltás, a Hollywood Rose-zal nyolc évig voltunk egy nagy család, de jött az érzés, hogy kell a változás. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy elvállaltam. Nagyon bírom Zolee stílusát, de valóban nem egyszerű ember, és én sem vagyok az. Nagyon széles az érzelmi spektruma, néha nehéz követni, de én is hajlamos vagyok hangulatingadozásra. Tavaly jelent meg a Kartel-könyv, amelyben Ganxta Zolee azt írta, „nem hittem volna, hogy még egy ilyen barátot, mint a Vilkó, fogok találni”, és ez nekem borzasztóan jólesett. Mindig tudtunk egymás felé fordulni, bármilyen probléma merült fel bármelyikünk életében. Nemcsak munkakapcsolat, hanem tartalmas barátság is a miénk.

– Úgy hallom, jövőre még jobban megismerhetnek a zalai diákok.

– Egy projekt keretében pályáztam, és lehetőséget kaptam arra, hogy rendhagyó énekórákat tarthassak iskolákban. Hollókőre hátrányos helyzetű kicsikhez hívtak tábortűzi estre, akkor megérintett valami az együtt zenélésben. Jövőre kezdem az énekórás turnékat az iskolákban, ahol nem Mozart és Bartók Béla lesz az anyag, hanem elmesélném a saját történetemet. Azt, hogy itt nőttem fel, innen indultam el, vannak diplomáim tetovált zenészként. Át akarom adni azt az üzenetet – motivációs célzattal –, hogy ha az ember hisz magában, ha kitartó, ha tűzön-vízen át tud menni, ha van mögötte szeretet és támogatás, ami mögöttem volt, igenis képes bármit elérni. Ne a tabletet nyomkodják, hanem zenéljenek, járjanak koncertekre a barátokkal, erre ösztönözném őket az óra egyik felében. A másikban pedig kötetlenül játszanék néhány dalt, viszek magammal rengeteg hangszert, és egy interaktív jellegű, spontán muzsikálást hoznék össze az osztállyal. Bízom benne, hogy a zene élménye mindenkit inspirál majd, ezért remélem, sok iskolában sok gyerkőccel találkozhatok majd.

Kapcsolódó Cikkek

  • Budapest csillagai Mátyásföldön

    Budapest csillagai Mátyásföldön

    Elsősorban a tehetséggondozás, a művészeti, kulturális kapcsolatok építése, a nemzetközi kapcsolatok és az együttműködés erősítése volt a cél a XVI.

  • Hét évtizede közvetítik a magyar hagyományokat

    Hét évtizede közvetítik a magyar hagyományokat

    A Balassi Táncegyüttes hetven éve része Békéscsaba kulturális életének. Számos közös produkcióban szerepeltek már például a Jókai Színház művészeivel, de a városi rendezvényeken is rendszeresen láthatja a táncosokat a közönség.