2018. január 22., hétfő
Artúr, Vince

Egyéb Nagykanizsa

Az esélyteremtő iskola

Mintegy tizenkétezer diák minőségi oktatásáról gondoskodik az egy éve alakult Nagykanizsai Tankerületi Központ, amely három járásban – a kanizsaiban, a letenyeiben és a keszthelyiben – működtet ötvenkét iskolát. Magyar Ferenc, a központ igazgatója lapunknak adott interjújában azt mondta, credójuk az: minden iskola minden tanulója számít.

– Hogyan lehet ezt a célkitűzést megvalósítani?


– Nem az irányításon, hanem az együttműködésen van a hangsúly. A kollégákkal, igazgatókkal, pedagógusokkal ugyanis azonos a célunk: minden gyerek megfelelő, minőségi körülmények között tanulhasson. Ebben pedig kölcsönösen támogatjuk, segítjük egymást, s a központ minden jó ötletre, javaslatra, kérésre nyitott.

– Van ehhez pénz, paripa, fegyver?


– Önálló költségvetésből, idén 7,7 milliárd forintból gazdálkodunk, aminek több mint 80 százaléka a béreket és a járulékokat fedezi, a többi pénzből pedig fejlesztünk, természetesen egyeztetve az igazgatókkal, az önkormányzatokkal. Kiemelt célunk, hogy minden intézményben, függetlenül attól, hogy városi vagy kistelepülési iskoláról van szó, azonos feltételeket biztosítsunk a gyerekeknek, hiszen a tudás, a jövő nem függhet attól, ki hol született. A mai oktatási rendszernek talán ez a legfontosabb feladata. A pedagóguskollégák áldozatosan munkálkodnak ezen, nekünk pedig az a dolgunk, hogy biztosítsuk a feltételeket. Ha kell, az infrastruktúrát korszerűsítjük, ha kell, eszközöket vásárolunk.

Nem az irányításon, hanem az együttműködésen van a hangsúly. Magyar Ferenc (jobbról a második) iskolaigazgatókkal beszélget egy nemrégiben rendezett szakmai program előtt (Fotó: Gergely Szilárd)

– Ezek az esélyteremtés tárgyi feltételei, de a gyerekek tudása elsősorban nem ezen múlik…

– Igaza van, s mi sem elégszünk meg beruházásokkal, fejlesztésekkel, de a kettő olykor összefügg. Az energetikai rendszerek korszerűsítésével például komoly megtakarítást értünk el, amit visszaforgatunk: szellemi tőkévé alakítjuk. Ebből támogatjuk például a tehetséggondozást, a tanulmányi és sportversenyeket, a különféle szabadidős tevékenységeket. A felzárkóztatásra is figyelmet fordítunk, hiszen egyre több a sajátos nevelési igényű gyerek, akiknek nem engedhetjük el a kezét. A tehetséggondozást és a felzárkóztatást egyformán fontosnak tekintjük, hiszen minden gyermeket a képességeinek megfelelően kell fejleszteni. A mai oktatáspolitika fókuszában az ember áll, megkülönböztetés nélkül. Azt szeretnénk, ha mindenki „korszerű” tudáshoz jutna, és iskolai évei alatt megalapozhatná sikeres életét. Ez egyébként a gazdaság fejlődésének is az egyik feltétele.

– A pedagógusok is jól érzik magukat ebben a rendszerben?

– A visszajelzések alapján bátran mondhatom, a kollégák döntő többsége látja és jónak tartja a célt, a pálya iránti növekvő érdeklődés pedig azt bizonyítja, hogy az életpályamodell bevezetése a korábbinál többeket terel ebbe az irányba, illetve tart meg a hivatásában. Persze az utánpótlásra szükség van, hiszen a következő néhány évben sokan mennek majd nyugdíjba, így szükség lesz olyan elkötelezett fiatalokra, akik az életüket a tanításra, a gyerekek felkészítésére teszik fel.

Kapcsolódó Cikkek