2018. január 23., kedd
Rajmund, Zelma

Egyéb Ózd

Legyen béke az év minden napján!

A karácsony a béke ünnepe, de mi, emberek az év többi napján hadakozunk, háborúságban vagyunk több fronton is. Háborúzunk másokkal, hogy a mi igazunk teljesüljön, hogy érvényesüljünk, hogy teljesüljenek az álmaink, célkitűzéseink. Aztán háborúzunk saját magunkkal is. A rossz tulajdonságainkkal. Valaki a külsejével elégedetlen, mások az életükkel. Végül harcolunk magával az Istennel is.

Miért történik ez vagy az velünk? Szinte minden ember küszködik a mindennapi feladatokkal. A folytonos küzdelem indulatokat, türelmetlenséget szül. Az emberek mindenféle kapcsolata éhezi, szomjazza a békét, nyugalmat. De hogy mi is az valójában, a legtöbb ember sohasem tudja meg. Amikor nyugalmat keresünk, legtöbbször mi magunk akarjuk ezt megszervezni, s bízunk benne, hogy ha mindent jól csinálunk, sikerülni fog. A karácsonyra is így készülünk. Finom ételek, hangulatos díszítés, gyönyörű karácsonyfa, drága ajándékok. Mindent elrendezünk, hogy békés, nyugodt karácsonyunk legyen. Mégis elkerül minket a béke. De ha az ünnepeket sikerül is békében eltöltenünk, akkor is tapasztalnunk kell, hogy csak egy kis időre költözik a szívünkbe. Ez a maximum, amit az ember a saját erejéből elérhet: egy kis tűzszünet. Az igazi béke csak az igazi békeszerző által léphet az életünkbe, aki Jézus Krisztus, a béke királya.


De milyen is az igazi béke? Először is Istentől jön. A békét, az ünnep nyugalmát, hangulatát csak Jézus Krisztus, a betlehemi kisded teremtheti meg. Nélküle üres marad az ünnepünk, nélküle egy kis tűzszünet marad a karácsony, egy sziget, vele azonban örök békesség költözhet a szívünkbe. Persze csupán akkor, ha nemcsak, mint szállóvendéget engedjük az életünkbe, hanem örök hajlékot készítünk neki. A karácsony meghittsége úgy tűnik el az emberek életéből, ahogyan Jézus Krisztust, a betlehemi kisdedet is elfelejtik az emberek. A második, harmadik vagy a sokadik helyre tesszük az életünkben. Aztán keressük a békét, a megnyugvást, s nem is tudjuk, hogy valahol ott hagytuk el, ahol a megtestesült Isten Fiát is magára hagytuk.

A békesség tehát az Istentől jön. Csak vele élhetjük át. De milyen béke ez? Az emberek számára a béke gyakran egyet jelent azzal, hogy – ahogy mondani szoktuk – „békén hagynak bennünket”. Vagyis hagyják, hogy éljük az életünket úgy, ahogy nekünk tetszik, hogy nem szólnak bele, sőt egyáltalán nem zavarnak bennünket. Az Isten békéje nem ezt jelenti. Éppen ennek az ellenkezője. Ő úgy hoz békét, hogy „nem hagy békét” nekünk, hanem folyamatosan eláraszt a szeretetével.


Fotó: Lokál
Boldog, meghitt családban nevelkednek a parókus gyermekei

Az emberek szerinti béke magára hagyja a másikat, az Isten békéje azt jelenti, hogy mindig velünk van, nem hagy magamra. Az emberek békéje azt mondja: „Nyugodtan csinálhatod azt, amit akarsz, senki nem fog beleavatkozni”. Az Isten békéje azt mondja: „Nyugodtan csinálhatod azt, amit akarsz, ha szükség van rám, azonnal ott leszek, és beleavatkozom”. Az első rövidesen félelmet szül, a második valódi nyugalmat, biztonságérzetet. Hát nem ez a karácsony egyik legcsodálatosabb üzenete minden ember számára? Nem vagyunk egyedül. Van, aki szeret. Az Isten nem hagyott egyedül bennünket. A bűn ellen vívott reménytelen, már-már elveszített csata a fordulópontjához ért, mert az Isten elküldte Fiát, hogy megváltást szerezzen.

A karácsony a béke ünnepe. De nem mindegy, hogy milyen béke szállja meg a szívünket. Azt kívánom, hogy az Isten látogasson el mindannyiunk és a családjaink, szeretteink szívébe, s ő hozzon békességet. Olyat, aminek nem lesz vége, olyat, ami nem hagy minket egyedül, hanem minden időben biztosít minket az Isten végtelen, soha meg nem szűnő szeretetéről.

Bodnár Dániel

ózdi görögkatolikus parókus

Kapcsolódó Cikkek