EUR: 321,51 Ft
CHF: 283,69 Ft
2018. november 21., szerda
Olivér

Egyéb Szeged

Kitti vagyok, mesterségem címere: vándorfodrász

Fodrászból rengeteg van, de olyan, mint Lévai Kitti, csak egy: a szegedi rockerlány tavaly februárban döntött úgy, hogy saját vállalkozásba kezd, és vándorfodrászként házról házra járva varázsol szebbnél szebb frizurákat, házigazdái legnagyobb örömére.

A szegedi vándorfodrász korábban több szalonban is megfordult, de ma már semmi pénzért nem menne vissza egyikbe sem

Kitti korábban több szalonban is megfordult, ám ma már semmi pénzért nem menne vissza egyikbe sem. – Azért döntöttem úgy, hogy saját vállalkozásba fogok, mert eléggé extrém a külsőm, s a személyiségem is igen harsány, így nem túl sok szalon profiljába illek bele. Márpedig magamon változtatni nem akartam. Korábbi munkahelyeimen láttam, mennyire problémás az embereknek hosszú órákat eltölteni a fodrásznál. Legyen szó akár egy anyukáról, aki a gyermeke felügyeletét nem tudja megoldani arra az időre, amíg a szalonban ül, vagy gondoljunk csak az idősebbekre, akiknek esetleg az egészségi állapota nem engedi meg az otthonukból való kimozdulást. Meg hát persze ott vannak azok is, akiknek a munkaidő-beosztásuk olyan, hogy nem tudnak elmenni a szalonba nyitvatartási időben – magyarázta Kitti. Arra a kérdésre, hogy a talán kissé túlságosan is extrém, rockerkülseje miatt érik-e rosszalló pillantások, így felelt: – Nem, ami azt illeti, inkább a hétköznapi életben néznek rám furcsa szemmel. Amikor ismeretlenként először megjelenek valakinek a lakásában, akkor inkább érdeklődve fordulnak felém, mintsem elutasítóan. Általában kérdezgetik, hogy mivel festem a hajam, és azt is, hogy nem fáj-e a szám a benne lévő két piercing miatt. Erre a kérdésre mindig csak azt mondom, hogy nem fáj jobban, mint amennyire egy fül fájhat a benne lévő fülbevaló miatt. Aztán megmutatom a nyelvpiercingemet is – na, ezen sokan megrökönyödnek, de utána mindig együtt nevetünk – mondta.


Minden szakmában előfordulnak vicces és megható pillanatok is. Amikor efelől érdeklődtünk, Kitti elárulta: – A legviccesebb és legcikibb esetem eddig az volt, amikor a hajszárítóm bemondta az unalmast, majd sűrű fehér füst kíséretében kellett megkérnem az ügyfelemet, hogy az ő hajszárítójával folytathassam a munkám. A legkedvesebb emlékem pedig egy autista kisfiúhoz kötődik, aki, bárhogyan is próbáltuk az édesanyjával, csak nem akart kötélnek állni; egyre csak üvöltött és rázta magát. Végül hála istennek lehasalt a padlóra és elkezdett játszani a kisautóival – én pedig mellette fekve vágtam a haját, majd amikor indultam haza, még a nyakamba ugrott, és adott nekem egy hatalmas puszit – mesélte Kitty. Mindig is azért vonzott ez a szakma, mert nagyon szeretek emberek között lenni. Imádok beszélgetni és más embereket meghallgatni. Így kézenfekvőnek tűnt, hogy fodrász vagy pszichológus legyek. Nem bántam meg, nagyon szeretem ezt csinálni. Nekem mindig azt mondták, hogy az embernek a hobbija legyen a munkája, s akkor tulajdonképpen soha egyetlen egy napot sem kell dolgozni – válaszolta nevetve. Hogy mi motiválja, arra nemes egyszerűséggel csak úgy felelt: az, hogy minden alkalommal láthatja a boldog és elégedett embereket, amikor végez a hajvágással.

Címkék

Kapcsolódó Cikkek