EUR: 322,81 Ft
CHF: 284,24 Ft
2018. augusztus 20., hétfő
István

Egyéb Székesfehérvár

Régi dicsőségünk

Székesfehérváron hatalmas változások történtek XX. századi történelme során. Míg a millennium idején még közepesen fejlett vidéki városként tartották számon, a II. világháború idejére már modern várossá fejlődött.

A világháborút követően fejlesztését tudatosan, a klerikalizmus elleni harc jegyében visszafogták – s ugyancsak e politikai akarat következtében az 1950-es évek végétől megindult a szocialista nagyipari fejlesztés. A rendszerváltáskor az ország tucatnyi nagyipari központja közül három e városban volt: a Videoton, a Köfém és az Ikarus.


Az első előadó, Csurgai Horváth József, a városi levéltár igazgatója elmondta: a kiegyezéskor Székesfehérvár megtarthatta szabad királyi városi címét, a korra jellemző dinamikus fejlődés eredményeként lakossága 50 százalékkal nőtt Fotó: K. Mátyás Bertalan

A Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületében berendezett tárlat és az ott elkezdett előadás-sorozat a dualizmus korszakától 1988-ig követi végig a város történetét, a közönség elé tárva fejlesztésének koncepcióit, a fejlődésben legnagyobb szerepet vállaló személyek munkásságának mozzanatait. A bemutatás középpontjában a városkép átalakulása áll.

Az első előadó, Csurgai Horváth József, a városi levéltár igazgatója elmondta: a kiegyezéskor Székesfehérvár megtarthatta szabad királyi városi címét, a korra jellemző dinamikus fejlődés eredményeként lakossága 50 százalékkal nőtt, az itt élők 25 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott, s jelentős létszámú, 1500 és 2000 fős katonaság is állomásozott ebben az időszakban Fehérváron. A politikai berendezkedés 1872 és 1918 között nagyon stabil volt. A városképet meghatározta, hogy az emeletes épületek száma magyarországi viszonylatban is alacsony volt.


Aztán a Fehérvár képét teljesen átalakította a filoxérajárvány, amikor a város 970 kataszteri hold szőlőjéből alig 12 maradt. Az így „felszabadult” területekre – például az ekkor így elnevezett Öreghegyre – tömegesen költöztek ki a szegényebb emberek, főleg azért, mert ott nem kellett adót fizetni.

A városban rendkívül későn, csak 1903. január 1-jétől kezdődött meg a közvilágítás kiépítése. A vezetékes ivóvízhálózat pedig még ennél is később, 1911 és 1913 között épült ki, a magyarországi városok átlagához képest tíz év késéssel. Mindez jelentősen visszavetette az ipari fejlődést – hangzott el.

Kapcsolódó Cikkek