EUR: 323,02 Ft
CHF: 283,71 Ft
2018. augusztus 21., kedd
Sámuel, Hajna

Egyéb Székesfehérvár

Szobrokká alakított terek

Művek az emeletről címmel nyílt meg február 1-jén a 110 évvel ezelőtt született szobrászművész, Schaár Erzsébet kiállítása a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. Az alkotó hagyatékának jó része ebben az intézményben van.

A Szent István Király Múzeum képzőművészeti anyagában önálló egységet jelent Schaár Erzsébet (1908–1975) félszáz darabos gyűjteménye. Az 50 kis és nagy méretű plasztikából álló kollekció a művész örökösei – Vilt Tibor és Wilt Pál –, valamint a Kulturális Minisztérium ajándékaként került Székesfehérvárra. A XX. századi magyar szobrászat meghatározó és kiemelkedő egyénisége életében is sok szállal kapcsolódott Fehérvárhoz: 1966-ban egyéni kiállítása volt az Országzászló téren, 1968-ban részt vett a legelső székesfehérvári művésztelepen a Könnyűfémműben, és 1974-ben a Csók István Képtárban készítette el az Utca című nagyszabású kiállítását, amelyet Pilinszky János „avatott” fel verseivel. Ezt az itt megalkotott és időszaki kiállításként szereplő alkotást Pécsett újraalkotva állították fel 1991-ben, ott látható ma is.


A most megnyíló tárlat valamennyi alkotása 1925 és 1975 között készült ólom, fa, bronz, műkő, üveg, műanyag, alumínium, hungarocell felhasználásával Fotó: ÖKK

A Schaár-gyűjtemény 1980-tól 2005-ig volt látható a Jókai utca 11. számú ház emeletén, a Smohay János által a múzeumnak ajándékozott XVIII. századi műemlék épületben. A kiállítást 2006-ban, az ingatlan jelentős állagromlása miatt be kellett zárni, azóta a gyűjtemény nem látogatható.

– Ez a kiállítás hiánypótló, azt is mondhatnánk, hogy talán adósságot is törlesztünk vele – mondta a kiállításon Cser-Palkovics András polgármester.


Várkonyi György művészettörténész kiemelte: alakító és interpretáló viszonyból született ez a kiállítás, köszönhetően Kovalovszky Mártának és Kovács Péternek.

A most megnyíló tárlat valamennyi alkotása 1925 és 1975 között készült ólom, fa, bronz, műkő, üveg, műanyag, alumínium, hungarocell felhasználásával. A befogadás élményét két folyamatosan vetített dokumentumfilm is segíti: az egyik Két arckép címmel azt mutatja be, amint 1965-ben Psota Irén portréját mintázza a szobrász; a másik pedig azt, ahogyan 1974-ben a Csók István Képtárban felépül az Utca című kiállítás és azt Pilinszky János megnyitja – hangzott el.

Kapcsolódó Cikkek