EUR: 323,55 Ft
CHF: 287,75 Ft
2018. december 12., szerda
Gabriella

Egyéb

80 éve kebelezte be Hitler Ausztriát

Ma van 80 éve, hogy a náci Németországhoz csatolták Ausztriát. Ez volt a híres Anschluss.

Az annektálás 1938. március 12-án valósult meg, de az előzmények régebbre nyúlnak vissza.


Az Adolf Hitler vezette Németország jó ideje politikai nyomást gyakorolt Ausztriára, és ehhez támogatást próbált szerezni Európában is. Ezt Benito Mussolinitől, a fasiszta Olaszország Ducéjétől meg is szerezte, noha Mussolini korábban hallani sem akart egy ilyen opcióról.

Az Anschluss Hitler régi álma és vágya volt, ehhez Ausztriában is szerzett támogatást, ennek érdekében bőkezűen támogatta az osztrák nemzetiszocialistákat, amely március 11-én megbuktatta az osztrák kormányt. Az Anschlusszal lényegileg Ausztria megszűnt független államként létezni, és ez így maradt csaknem a második világháború végéig, egészen pontosan 1945. április 27-ig.


Ahhoz, hogy Hitler terve megvalósulhasson, az is kellett, hogy két évvel korábban, 1936-ban a Harmadik Birodalom és Ausztria szerződést kössön. Ennek a szerződésnek a lényege az volt, hogy az osztrák kormány amnesztiát ad az osztrák náciknak, akik a két állam egyesülését hirdették Ausztria-szerte, illetve, hogy Kurt Schuchnigg osztrák szövetségi kancellár bevegye a kormányába a németbarát náci, Artur Seyss-Inquartot. Mivel azonban Schuschnigg vonakodott eleget tenni ennek a szerződésnek, Hitler 1938. február 12-én Berchtesgadenbe hívta, hogy kikényszerítse az osztrák vezetőtől a korábbi megállapodásuk betartását.

Alig egy hónappal ezt követően a fokozódó német nyomásgyakorlás hatására Schuschnigg úgy döntött, hogy Ausztria függetlenségének kérdését népszavazásra bocsátja. A kancellár azt remélte, győznek majd a függetlenségpárti szavazatok, és ezzel kifoghatja az osztrák és német nácik vitorlájából a szelet.

Mivel sok osztrák fiatal szimpatizált a náci törekvésekkel, az osztrák politikai vezetés a választási korhatárt 24 évre emelte, bízva abban, hogy a referendum az ő elképzeléseik szerint alakul.

Március 9-én Schuschnigg március 13-ra hirdette ki az ügydöntő népszavazást. Erre a hírre azonban Hitler dühbe gurult, és azt a berchtesgadeni egyezmény megsértésének tekintette. Hitler Seyss-Inquarthoz fordult, a németbarát osztrák belügyminiszterhez, és rajta keresztül ultimátumot adott Schuschniggnak, hogy halassza el a referendumot. Bár az osztrák kancellár eleinte vonakodott ettől, később meggondolta magát és engedett Hitlernek, amikor német csapatok sorakoztak fel a német-osztrák határ mentén. Hitler még ennél is továbbment: ekkor már Schuschnigg lemondását követelte, amit a kancellár 11-én meg is tett. Helyére Seys-Inquart került, akinek kormánya 12-én megalakult. Ugyanezen a napon a Wehrmacht 8. hadosztálya bevonult Ausztriába, a katonákat hatalmas lelkesedéssel fogadták az osztrákok. A legtöbben náci karlendítéssel üdvözölték a német katonákat.

A legnagyobb ovációt azonban maga Adolf Hitler kapta, amikor a Führer szülőfaluja, az Inn folyó melletti Braunauban átlépte a határt.

Másnap elfogadták azt a törvényt is, amely kimondta a Német Birodalom és Ausztria (immár Ostmark néven) újraegyesülését.

Amikor Hitler bevonult Bécsbe, a Heldenplatzon negyedmillió osztrák előtt a következő beszédét tartotta meg az Anschlussról, amellyel legitimizálta a történteket.

„Németek! Férfiak és Nők!

Néhány nap alatt olyan forradalmi átalakulás ment végbe a német népközösségen belül, melynek a méreteit ma ugyan látjuk, de jelentőségét csak a későbbi nemzedékek tudják majd teljességgel felmérni.

Az utóbbi években az immár eltávolított hatalom gyakorlói gyakran beszéltek egy különleges „misszióról”, amelyet szerintük ennek az országnak kellett volna teljesítenie. A legitimisták egyik vezetője egy emlékiratában ezt pontosan felvázolta. Eszerint az osztrák állam békeszerződésekben megalapozott és a külföld kegyétől függő úgynevezett önállóságának az volt a feladata, hogy megakadályozza egy valóban nagy Német Birodalom létrehozását, és ezzel elzárja a német nép jövőjébe vezető utat.

Most ennek az országnak új missziót hirdetek. Olyat, ami megfelel annak a parancsolatnak, amely egykor ide hívta a német telepeseket az óbirodalom összes tartományából: Legyen a német nép ősi Ostmarkja mostantól a német nemzet és ezáltal a Német Birodalom legfiatalabb védőbástyája.

A nyugtalan múltban a Kelet viharai évszázadokon át megtörtek az ősi Ostmark határain. Mostantól hosszú évszázadokra legyen a Német Birodalom biztonságának és békéjének örök biztosítéka és egyszersmind nagy népünk boldogságának és békéjének záloga.

Tudom: a Német Birodalom ősi Ostmarkja ugyanúgy meg fog birkózni új feladatával, mint ahogy egykor a régit is remekül megoldotta.

Ezen csodálatos német ország millióinak nevében, a stájerek, az alsó- és felső-ausztriaiak, a karintiaiak, a salzburgiak, a tiroliak és mindenekelőtt Bécs városa nevében beszélek, amikor a hatalmas birodalmunkban élő többi, az ebben a pillanatban minket hallgató 68 milliónyi német néptárs előtt megerősítem:

Ez az ország német, megértette a küldetését, teljesíteni fogja azt, és a nagy német népközösséghez való hűségében soha senki nem fogja túlszárnyalni.

A mi mostani feladatunk azonban az lesz, hogy munkával, szorgalommal, egymásért való felelősséggel és összetartással megoldjuk a nagy szociális, kulturális és gazdasági feladatokat, és mindenekelőtt Ausztriában egyre inkább a nemzetiszocialista szellem és a nemzetiszocialista akaraterő mindennel dacoló védvárát alakítsuk és építsük ki.

Nem fejezhetem be ugyanakkor a szózatomat anélkül, hogy ne emlékeznék meg azokról a férfiakról, akik lehetővé tették számomra, hogy ezt a nagy fordulatot ilyen rövid idő alatt Isten segítségével véghezvigyük.

Köszönetet mondok a kormány nemzetiszocialista tagjainak, élükön Seyß-Inquart új birodalmi helytartónak. Köszönöm a számtalan pártfunkcionáriusnak, de mindenekelőtt a névtelen idealisták hatalmas tömegének, alakulataink harcosainak, akik az üldöztetés hosszú évei alatt bebizonyították, hogy a németek nyomás alatt még keményebbek lesznek. A megpróbáltatások évei csak megerősítették bennem a meggyőződést a németosztrák emberek értékéről a nagy népközösségünkön belül. Ennek a hatalmas eseménynek a csodálatos rendezettsége és fegyelmezettsége is egyik bizonyítéka az ezeket az embereket lelkesítő eszme erejének. Ebben az órában tehát életem legnagyobb bejelentését tehetem a német népnek:

Mint a német nemzet és birodalom vezére és kancellárja a történelem színe előtt most bejelentem hazám belépését a Német Birodalomba!

Németország és annak új része, a nemzetiszocialista párt és birodalmunk védereje – Sieg Heil!”

A hatalomátvétel zökkenőmentesen, mindössze két hét alatt végbe ment. Ehhez az is kellett, hogy a nácik gyorsan bebörtönözzenek több mint 70 ezer, a rendszerre veszélyt jelentő ellenzéki osztrákot. Hogy az Anschluss teljes legyen: április 10-én végül megtartottát a népszavazást is, amelyen a szavazók 99,73 százaléka az egyesülés mellett voksolt.

Noha ezzel Hitler megszegte a versailles-i békeszerződést, a világ szemet hunyt az Anschluss fölött. Nagy-Britannia és Franciaország mindössze egy-egy diplomáciai nyilatkozatot adott ki tiltakozásul, de semmi egyebet nem tett.

Kapcsolódó Cikkek