EUR: 324,94 Ft
CHF: 281,79 Ft
2018. június 23., szombat
Zoltán

Budapest

Mindenhez ért a Hatoscsatorna árnyékembere

Interjút adott a Lokálnak Dr. Gyarmati-Paor Zoltán, a Hatoscsatorna kereskedelmi televízió kreatív igazgatója, aki minden műsor mögött ott áll, de kamera előtt ritkán mutatkozik.

– Bemutatkozás gyanánt azt szokta mondani, hogy ön jogász, zenész,természetgyógyász, szerkesztő – operatőr – vágó – rendező és arculattervező vagy. Tehát egy multifunkcionális tehetség?
– A multifunkcionalitást azt vállalom, hiszen ha valaki egy kis csatornánál dolgozik, az előbb-utóbb rá van kényszerítve, hogy „mindenhez” értsen – legalább egy kicsit.


– Azért a Hatoscsatorna nem olyan kicsi, hiszen a fél országban látható.
– Ez igaz, de nálunk nem sok száz ember dolgozik, csak néhány nagyon lelkes munkatárs, akik szintén egyszerre több téren is megállják a helyüket, és hihetetlen teherbíró képességük van.

– És ön mögöttük állva hajtja őket?
– Nem kell őket hajtani, mindenki végzi a saját munkáját, mert ki-ki a saját műsorának a gazdája. Én hiszek abban, hogy amilyen a főnök, olyanok a munkatársak. Nekem még soha nem kellett szólnom senkire, hogy ne lazsáljon. De sem tőlem, sem édesanyámtól sem látott még olyat senki, hogy lepasszoljuk a munkát és elmegyünk szabadságra, amikor sok a tennivaló.


– Édesanyjával, Paor Lillával együtt viszik a csatornát közös vállalkozásban. A polihisztorság is család vonás önöknél?
– Azt kell mondanom, hogy igen. De már nagymamám is újságíró volt, Lilla is az, én is ezt a területet viszem tovább, és egy újságírónak mindenre kell, hogy legyen rálátása. Amikor médiaiskolákba hívnak engem a televíziózásról előadást tartani, ott is mindig azt mondom: Érdeklődj! Legyél kíváncsi!

– Aki jogászként végez, miért nem dolgozik a jogi pályán?
– Jogot végeztem ugyan, de ez nem az én „hibám”. Egyébként a drága jó ügyvédnagybátyám fizette a tandíjamat! Én azonban mindig művészlélek voltam, és a televíziózás – filmgyártás az a terület, ahol egyszerre valósíthatja meg az ember a vizuális, zenei, írói és egyéb kreatív ambícióit, melynek végeredményeként létrejön egy alkotás: egy film vagy egy műsor.

– Zenél is a televíziózás mellett. Idén volt a Rejtett Üzenetek című 1956-os darab színházi bemutatója, amelynek ön készítette a hangszerelését. Tényleg mindenhez ért…
– A zeneszerzés-hangszerelés sokkal időigényesebb, mint az átlagos filmgyártás. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a szemet be lehet csapni, de a fület nem! Vagy akkor zongorázok, amikor felkérést kapok rá, vagy otthon, magamnak éjszaka.

– Éjszaka?
– Akkor lehet nyugodtan alkotni, éjjel senki nem keres ügyviteli, könyvelési és egyéb napi dolgokkal. A zeneszerzés pedig  ahogy a filmgyártás is kreatív munka, ami rengeteg időt és munkát igényel, de megéri sokat dolgozni egy anyaggal, mert meglátszik a végeredményen. Akkor lesznek elégedettek a megrendelők, akkor használhatom referenciamunkaként, amit bátran lehet mutatni másoknak. Egyszóval addig kell dolgozni egy filmen, amíg jó nem lesz. Nemcsak nézhető, hanem igenis jó.

– Ennek az igényességnek kevés pénzből is meg lehet felelni?
– Sajnos nem milliárdokból gazdálkodunk, de akármilyen kicsi is a költségvetés, az a filmen nem látszódhat. A nézőt nem érdekli, hogy milyen problémákkal kellett megküzdenünk a gyártás során! Ráadásul nekünk a nagy csatornákkal is kell felvennünk a versenyt, mert ugyanabból a tévékészülékből folyik a mi adásunk is…

– Lehet a multikkal versenyezni egy kis csatornának?
– Ehhez kell a kreativitás, hogy mindig jobbat akarj létrehozni, a jó és megbízható munkatársak, a hit, és a kötelességtudat.

– Ez igazán patetikusan hangzik, de mi a helyzet akkor, ha a kötelesség két helyre is szólítja, hiszen családapa is.
– Erre nincs jó recept, kell hozzá egy türelmes család, akik büszkék arra, hogy a munkáim országszerte megjelennek, televízióban, óriásplakáton, könyvborítóként, vagy színházban. És amikor a család együtt van, félre kell tudni tenni a munkát, ami soha nem ér véget…

 

Címkék

Kapcsolódó Cikkek