2018. augusztus 21., kedd
Sámuel, Hajna

Extra

Peller Károly: Apa azt akarta, hogy hentes legyek

Peller Károly eddig nem nagyon beszélt gyermekkoráról, de a Lokállal kivételt tett. A Budapesti Operettszínház színésze meglepő őszinteséggel beszélt apjához fűződő különleges, olykor rideg kapcsolatáról: édesapja nem támogatta a pályán, szerette volna, ha ő is hentesként keresné a kenyerét.

Peller Károly élete első apaszerepére készül a Karinthy Színházban a Tanár úr kérem című előadásban, amire a darab rendezője, Simon Kornél kérte fel. – Nagyon érdekes, mert ez az első apaszerepem. Nincs gyermekem, így gyermekkori emlékeimből és édesapámmal való kapcsolatomból merítek – számolt be új szerepéről Karesz, akit apja szigorúan nevelt.


– Apa egy szigorú sváb hentes, és kisgyerekként eléggé tartottam ettől a szigortól, sokszor túlzásnak éreztem a nevelést. Gyakran úgy éreztem, hogy  jó gyerek vagyok, mégis ránk szólt valamiért. Két dolog nagyon megmaradt bennem: diákként furcsa volt – főleg az osztálytársaim előtt –, hogy mi apunak csókolommal köszönünk. Ezen sokan meglepődtek. A másik dolog pedig nyolcadikos koromra tehető, amikor jött a pályaválasztás. Én gimibe szerettem volna jelentkezni, mert már akkor rajongtam a színészetért, de apu azt mondta, legyen egy normális szakmám. Így a másik nagy vágyam, az óvodapedagógia is felmerült, de arra meg azt mondta, az nem nekem való, válasszak mást. Végül vendéglátóipari szakközépben végeztem. Apa azt szerette volna, hogy hentes legyek, mert a Peller család ősi hentesdinasztia – emlékezett vissza a színész, akinek édesanyja falazott, ha a színház miatt késő estig kimaradt.

– Anyu volt a mi cinkosunk: mindig megvédett, kimentett, falazott nekünk apu előtt. Többször volt olyan, hogy előadások után késő estig ott maradtam megvárni a színészeket, hogy autogramot kérjek tőlük, és szegény anyunak kellett utánam jönnie kocsival – mondta Karesz, akit édesapja eleinte egyáltalán nem támogatott a színészi pályán.


– Amikor szóba került, hogy színész leszek, mindig nagyon ellenkezett, amit nem tudtam hová tenni. Később persze kiderült, hogy azért óvott ilyen nagyon a színpadtól, mert ez számára ismeretlen terep volt, és féltett a csalódástól, hogy ha nem leszek sikeres, szomorúvá és boldogtalanná válok. Aztán ahogy teltek az évek, Karesz ismert színész lett, édesapja is megbarátkozott fia hivatásával, sőt most már a legnagyobb rajongója.

– Amikor Győrben főszerepeket játszottam, már érezhető volt, hogy büszke rám. Az igazi áttörés a Csárdáskirálynő volt az Operettben. Azóta is ő a legnagyobb rajongóm. Szinte az összes előadásomon ott van, és pontosan tudja, mikor leszek a tévében – mondta a színész. Most már érti, hogy a szigort az aggódás szülte.

– Már nagyon jó a kapcsolatunk, de ritkán beszélünk a múltról. Apukám hallgatag ember, magának való, morcosnak mondaná, aki nem ismeri. Nem haknizik az örömével. Beszélgetünk, ahogy szoktunk, nagy hallgatásokkal. Sokat segít a házam körül is, szóval megvan köztünk az apa-fia kapcsolat, máig én vagyok a gyerek – mondta Peller Károly, aki már nagyon elkeseredettnek is látta az édesapját.

– Elektromos hiba miatt 2001-ben leégett a házunk tetőtere, és hajszál híján én is bent maradtam. A félretett pénzünk is odalett, amiről apukám nem mondta el senkinek, hogy ott tartja. Így számára még nehezebb volt ezt átélni, majd újrakezdeni.

Kapcsolódó Cikkek