Lokál » Programok » Koncert » Budapesti Fesztiválzenekar

Budapesti Fesztiválzenekar

Hangversenytermi előadásra és a zenés színpad számára írott darabjai mellett Dmitrij Sosztakovics előszeretettel írt színpadi kísérőzenét és filmzenét is. Shakespeare Hamletje végigkísérte életét: először 1931/32-ben komponált kísérőzenét a műhöz, amelyből híres és azóta is sokszor játszott szvitet állított össze, később pedig új színpadi zenét és filmzenét is komponált Kozincev filmtörténeti jelentőségű Shakespeare-megfilmesítéséhez. A koncerten az 1932-es szvit hangzik el.
Szergej Prokofjev g-moll zongoraversenye bemutatójának a Petyerburgszkaja Gazeta egész tárcát szentelt: „A pódiumon egy Peterschule-növendéknek látszó fiatalember jelent meg; Szergej Prokofjev volt ez az ifjú. Zongorához ült, s úgy látszott, hogy vagy a billentyűzet leporolásával van elfoglalva, vagy pedig vaktában verdesi a billentyűket, kemény, száraz billentéssel. A közönség nem tudta mire vélni a dolgot. Méltatlankodó zúgolódás hallatszott. […] A fiatal művész versenyművét a rézfúvók könyörtelenül fülsértő együttesével fejezte be. A hallgatóság meg volt botránkozva […], a modern szellemű kritikusok ellenben valósággal úsztak a gyönyörűségben. »Ragyogó! Zseniális! – kiáltották. – Micsoda temperamentum! Micsoda eredetiség!«”
Az orosz népzene iránt rajongó fiatal Pjotr Csajkovszkij korai műveiben gyakran idézte népdalok motívumait. II. szimfóniájának dallamanyaga teljes mértékben népdalokra épül, ezért is kapta a zeneszerző halála után a „kisorosz” vagy „ukrán” melléknevet.