Lokál » Programok » Kiállítás » iSKI Kocsis Tibor: Luna

iSKI Kocsis Tibor: Luna

iSKI Kocsis Tibor Luna című rajz-installációja egyéni művészi reflexiót fogalmaz meg a tudományos és kultúrtörténeti szempontból is kimagasló Apollo-programra. Kortárs tájképként definiálható nagyméretű szénrajzainak inspirációs forrása az Apollo-16 és Apollo-17 űrhajósai által 1972. áprilisban és decemberben készített fotódokumentumok.

Az 1969-es sikeres Holdra szállás máig ható, az emberiség legnagyszerűbb tudományos eredményei közé sorolt teljesítmény, emellett a hidegháborús katonai szembenállás idején egy, az egész emberiség eggyé válását elősegítő, szimbolikus esemény volt, amely rövid időn belül elvezetett a nagyhatalmak világűrbeli együttműködéséhez és a katonai enyhüléshez. A Holdon az Apollo-17 1972. decemberi útja óta nem járt emberi lény.
iSKI KOCSIS az elmúlt közel tíz évben kiemelt figyelmet szentelt a festőrajznak, az olyan rajzoknak, amelyek hangsúlyosan a festői gondolkodás mentén valósulnak meg. Technikájában klasszikus rajzi eszközhasználatot mutatnak (szén, ceruza, kréta), dinamikában a festői foltrajzot helyezik előtérbe a grafikusabb vonalrajzot megelőzve. Témájukban kortárs kultúránkból merítenek, ugyanakkor állandóan reflektálnak a rajzra, magára a festéstől vett mechanizmusra, mint folyamatra, mesterségre és filozófiára.


A Luna-sorozat alapját az Apollo-program során fotózott dokumentumképek adják, amelyeknek azon túl, hogy egy-egy holdséta körülményeit dokumentálják, gyakran művészeti érték is tulajdonítható. A Luna-sorozat rajzai részletekbe menően pontos természetrajzok, melyek első ránézésre tájképek, a valóság realisztikus ábrázolásai, de közelebbről szemlélve őket inkább furcsa meditációk. A kiállítási anyaghoz tartozik még egy pasztell rajz, amely egy sűrű növényzetű földdarabkát mutat meg. A kép vizuális és gondolati kontrasztelemként jelenik meg a kiállításon. A holdtájkép-rajzok fekete-fehérek, a földi tájkép színes. Az általában nagyméretű – gyakran több méteres – papíralapú rajzok technikája: szén, grafit.

“A téma mellett a szakmai, festői döntésemet a fényképeken tapasztalt színjelenség miatt hoztam meg – írja iSKI Kocsis -, ugyanis a színes negatívra, diára fotózott képeken a holdtáj látványa fekete-fehér, azon egyszerű ok miatt, mert a Holdnak nincs légköre, így a nap ultraviola sugárzása, színsemlegesítő hatása közvetlen érvényesül a felszínen. Viszont a tájban megjelenő földi származású tárgy színesen látható. Ezen kontraszt tökéletes jelképként értelmezhető, mint az elidegenítő körülmény ember és növényzetmentes táj között. Az Apollo-program során a világ nyugati fele egyenes adásban nézhette a televízió képernyőkön keresztül a Föld egyre kisebb és kisebb képét, mindaddig, míg a Hold horizontján a képernyő kicsiny szegletét kitöltő golyóvá zsugorodott. A látvány mentális hatása elementáris volt. A Föld törékenységét és egyedülállóságát hangsúlyozó képek meghatározó élményként gyökerévé váltak, vagy adtak új lendületet az egész világban szétfutó zöld mozgalmaknak.”


Mindezekkel kiegészítve kapjuk azt az összképet, amit a művész ezen legújabb projektjével elénk szeretne tárni.