Lokál » Programok » Kiállítás » KÉPEK ÉS PIXELEK – Fotóművészet és azon túl

KÉPEK ÉS PIXELEK – Fotóművészet és azon túl

Kurátor: Szarka Klára

Nem az első fotószalon nyílik a Műcsarnokban 2016 tavaszán, de talán az egyik legfontosabb lehet a mostani a sorban. Szinte minden megváltozott ugyanis az elmúlt bő egy évtizedben a fotográfia körül, és sok minden magában a fotográfiában is. A képek készítésének és prezentálásának gyökeresen új természete – egyszerűbben szólva a digitális váltás – nem pusztán technikai változásnak bizonyult. A fényképezés majd két évszázados története ugyan technikai változások egymásutánja, ám a mostani fordulat talán a médium egészét értelmezi újra. A fotótörténészek hajlamosak poszt-fotografikus korszakként értelmezni a jelent, és a fotográfia kifejezést kizárólag a fényérzékeny nyersanyagokra exponált, majd jobbára zselatinezüst emulzióra nagyított analóg képek körére szorítani. A fényképek készítőinek egy része viszont makacsul folytatni látszik a lezárhatatlannak tetsző múltat. A digitális, internetes, virtuális alapokat puszta adottságként használják, a képről való gondolkodásuk lényegében nem változott, míg mások ezzel éppen ellenkezőleg viszonyulnak a jelen valóságához.

Az elmúlt másfél évtizedben felnövekedett, sőt meghatározó is lett egy felsőfokon képzett, nemzetközi kitekintéssel és akár kapcsolatrendszerrel fölvértezett nemzedék, amelyiknek szinte alig van köze a hazai fotográfiai tradíciókhoz. Természetes jelenség, hogy közülük többen – hosszabb vagy rövidebb ideig – külföldön élnek és működnek. Néha nem is könnyű eldönteni, ki a hazai, ki a külföldi. Úgy látszik, az ő munkásságuk annyira rányomja a bélyegét a mostani kollektív kiállítás arculatára – természetesen az aktívan működő idősebb és a pálya kezdetén álló ígéretes ifjabb alkotók mellett –, mint soha még korábban.

A mai helyzet dilemmáinak megoldása bizonyosan nem, de exponálása lehetséges, sőt szükséges egy nagyszabású összegző tárlat keretei között. A múltjára joggal büszke magyar fotográfia átalakulása, nemzetközi folyamatokba ágyazódása vagy éppen bezárkózása az elmúlt bő évtizedben született több száz kiállított mű tükrében talán megmutatkozhat.

Alapjaiban változott meg tehát a fotográfus szakma az elmúlt néhány évben. De a képiség változásai messzebbre, mélyebbre nyúlnak. Azzal, hogy a világhálón elképesztő intenzitással árad a spontán kreativitás, a művész aligha tudja magát előőrsnek látni többé: a nagyszabású, egybenlátó teremtés/összegzés vonzóbbá vált. Világosabban – s egyúttal kulturálisan beágyazottabban (azaz érthetőbben) – értekezhet a vizualitás új dimenzióiról és csapdáiról, merészebben jegyezheti el magát az értelemmel. A kiállításon számos olyan mű is szerepel majd – a fotográfián túl –képernyőkön, térben, új vagy nagyon is klasszikus matériákat és technikákat használva, amely nem a határok tágításában, hanem az elgondolkodó értelmezésben érdekelt.

Műcsarnok, 1146 Budapest, Dózsa György út 37.