Lokál » Programok » Tánc » Szegedi Kortárs Balett: Subjects (bemutató) / Árnyak és vágyak / Moderato Cantabile

Szegedi Kortárs Balett: Subjects (bemutató) / Árnyak és vágyak / Moderato Cantabile

letöltés (84)

Ivgy és Greben koreográfiáit leggyakrabban a fizikális, teátrális és modern jelzőkkel illetik. Az elnyomás, a szegénység, a kirekesztettség, a félelem, a bizonytalanság és a reménység témája csak néhány kiindulópont a Szegedi Kortárs Balett számára készülő új munkájuk, a Subjects leírására.
A tehetetlenség törvényét Isaac Newton fogalmazta meg Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica című munkájában, és Newton első törvényeként ismerjük. Ez kimondja: minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy mező meg nem változtatja. Stephen King „minden mindennel kapcsolatban van” elve alapján a fizikából kiragadva ezen törvény alkalmazható az élet és a sors kapcsolatára. Ez a tehetetlenség hat az emberi életre is, a történéseket, legyenek azok jók vagy rosszak, sorsunk irányítja. Az Árnyak és vágyak azt mondja el a tánc nyelvén, hogy bármennyire is úgy érezzük, mi vagyunk életünk igazi irányítói, ez csak öntelt képzelgés. Valójában csak árnyékként követjük egy felfoghatatlanul óriás intelligencia terv szerint működő gépezetének akaratát. Mindössze arra kaptunk esélyt, hogy a velünk zajló történéseket felfogjuk, értsük, értelmezzük. Nem mi vetünk árnyékot a világra, hanem mi magunk vagyunk a világra vetett árnyék, amely vágyai delíriumában tehetetlenül követi az események alakulását.

„Te vagy a folytatásom,
te vagy én magam, alattam.
Te. Nincs is a világnak
más változata,
mely a szívemen pihen,
nem érint így meg senki.

Csak te. Te vagy a világ legdrágább formája,
veled vagyok otthon,
te vagy az otthonom.
Nélküled távol vagyok,
hogy mitől távol, nem tudom,
de messze-messze.
Kicsit piszkos a világ tőled távol,
igazi énedtől.”
(Mariangela Gualtieri)

A Moderato cantabile a szenvedélyről szól, a hiányról; az érzelmi életet idézi fel, a szerelemről próbál mesélni anélkül, hogy beteljesítené, pusztán kirajzolja az alatta megbúvó térképet. A színpadon szoba – téren és időn kívül -, mely meghatározott, állandó minták szerint létezik. A figurák ebbe a térbe érkeznek, a „máshol levés” terébe, ahol kitörölhetetlen nyomot hagynak maguk után: különböző ösvényeken indulnak el, melyek barázdanyomain a szabadság terei sejlenek fel, ha mégoly illuzórikus és illékony formában is.

A Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.