2018. december 12., szerda
Gabriella

Belföld

Forradalomból a zongora mögé

Zongorázott a táncdalénekes Németh Lehel mögött és művelődési házat is vezetett, sorsát mégis 1956 határozta meg. Krisár Miklós nyugalmazott alezredes életét szinte lehetetlen néhány mondatban elmesélni.

Különös pályára tekinthet vissza Krisár Miklós nyugalmazott alezredes, aki 1956-ban légvédelmi ütegparancsnokként teljesített szolgálatot Hódmezővásárhelyen. Az akkor 24 éves hadnagy katonaként vett részt a forradalmi eseményekben.


Hódmezővásárhelyen a fővároshoz képest késéssel kezdődtek az események – mesélte a Lokálnak a ma a belvárosban élő nyugalmazott tiszt. – A hadsereg nem adott tájékoztatást, többnyire a rádióból értesültünk arról, ami Pesten történt. Néhány nap késéssel aztán itt is megalakultak a forradalmi szervezetek, a nemzetőrség. Én arra kaptam parancsot, hogy vegyem át az irányítást a rendőrségen, és vegyük őrizetbe az Államvédelmi Hatóság embereit a városban. Később az állomás rendjét is mi biztosítottuk.

krisar_4

Krisár Miklós (jobbra) egy koszorúzási ünnepségen

Ennek a fegyelemnek köszönhetően Hódmezővásárhelyen nem jellemezték különös kegyetlenkedések a forradalom napjait. És elkerülte a környéket a véres leszámolás is, a szovjet csapatok ugyanis végül Debrecen felől vonultak be az országba.


A kádári hatalomátvétel idején én az országban maradtam. Hazajöttem Budapestre, itt vártam a következményekre. Nem zártak börtönbe, de 1957 nyarán egy tárgyalás során megfosztottak a rangomtól és kizártak a hadseregből. Innentől kezdve gyakorlatilag sehol sem találtam munkát – mondta Krisán Miklós.

A bajból végül is művészeti tehetsége húzta ki. Egy barátja ugyanis, aki tudta róla, hogy kiválóan zongorázik, meghívta őt a szórakoztatóiparba. Ezután álnéven zongorázott a kor énekes sztárja, Németh Lehel zenekarában.

Az igazi változást pedig az hozta az életemben, amikor a Tisza menti Poroszlón tanácselnök lett egy ismerős. Ő hívott oda az újonnan létrehozott művelődési ház vezetésére. Bár nem volt erre alkalmas végzettségem, a lelkesedésemnek és a kapcsolataimnak köszönhetően sikerült pezsgő kulturális életet szerveznem. Sok lett a jó ismerős. Azt szoktam mondani, hogy ha ma földönfutóvá válnék, akkor is hosszú ideig el tudnék élni úgy, hogy néhány napot töltök egy-egy poroszlói családnál, annyi jó ismerősöm lett – büszkélkedett Krisán Miklós.

A nyugalmazott ezredes a rendszerváltás óta az 1956-os szellemiség ápolásában vállal szerepet. Először a Történelmi Igazságtételi Bizottságban tevékenykedett, öt éve pedig az Összefogás 1956 Katonai és Polgári Örökségéért Egyesület ügyvezető alelnöke. – A fiatalokban hiszek. Szerintem nekünk az a feladatunk, hogy átadjuk az emlékeinket olyan kutatóknak, akiket nem fertőztek meg az elmúlt évtizedek. Ezen dolgozunk.

Kapcsolódó Cikkek