2019. április 25., csütörtök
Márk

Belföld

Élet és úszás, mosollyal! – Elképzelni a lehetetlent 7. rész

bőr marci20Éppen egy országos versenyre készültek a Csalogány Diáksport Egyesület speciális olimpikon úszói, amikor „meglestük” őket az edzésen. A komoly munka, a rajt és a fordulók gyakorlása mellett a jókedvé és a mosolyé volt a főszerep.

Mozgássérült, sportot szerető újságíróként feladatomnak tekintem, hogy sajátos élettörténeteket mutassak be. Éppen ezért Valczer Hajni fotóriporter kolléganőmmel – aki egy hatéves kislány anyukája – olyan sorozatot találtunk ki, amelyben utánpótláskorú, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség versenyrendszerében sportoló, értelmi sérült gyerekeket mutatunk be családjaikkal. A riportok során készült fotókból pedig kiállítást szeretnénk szervezni. Elképzelni a lehetetlent című sorozatunk 7. része.

Az uszodában találkoztunk a tizenkét éves Bőr Marcival.


bőr marci16– Marcit eleinte nehezen lehetett foglalkoztatni, mert nagyon kicsi és szétszórt volt, sokáig egyéni tréningeken tudtam vele részt venni (egy játék, egy feladat), ebben az évben van először a csapatedzésen és most már nyolcvan százalékát megcsinálja csapatban is annak, amit kérünk – mesélte Oravecz Éva, Marci edzője, aki egyben a Magyar Speciális Olimpia Szövetség úszás szakágának vezetője is.

– A Csalogány DSE-ben vannak olyan sportolók is, mint Marci, akik nem a Csalogány Iskolába járnak. Az egyesületünkben szívesen látjuk az iskolából már kinőtt, de mozogni vágyó sportolókat, hiszen nem szeretnénk, ha kizárólag az iskola éveire szorítkozna a mozgás. Az élet az iskola után is folytatódik. Felkeresnek minket néha szülők, hogy egyesületet találjanak, mert ahova a gyermekük jár, ott nincsenek ilyen lehetőségek. Ilyenkor összesen egy feltételt szabunk, hogy tudjunk együtt dolgozni – tette hozzá az edzőnő.


Ebben a sportágban egyébiránt remekeltek a mieink a tavalyi Speciális Olimpia Nyári Világjátékain, hiszen a magyar úszók összesen hat érmet szereztek a Világjátékok úszóversenyei során az „angyalok városában”, Los Angelesben.

Washingtonból indult

A Special Olympics International (S.O.I.), az értelmi fogyatékossággal élő emberek nemzetközi szervezete 1968-ban jött létre Washington D.C.-ben. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság pedig 1988-ban ismerte el a Speciális Olimpia Mozgalmat mint a világ egyetlen sportszervezetét, amely a nevében viselheti az olimpia kifejezést. A Speciális Olimpia Mozgalom kitalálója és alapítója Eunice Kennedy Shriver volt.

Kennedy asszony elképzelése, amely végül megváltoztatta a világot, az volt, hogy az értelmileg sérült emberek is hallathassák a hangjukat. A világnak meg kell mutatni, hogy megérdemlik, hogy méltósággal, tisztelettel és igazsággal bánjanak velük és ezt világosan, tisztán és drámaian megtehetjük a sportpályákon. A sporton keresztül demonstrálhatják vágyaikat, örömüket és versenyképességüket, vagyis egyszóval humanitásukat.

Az uszodába Marcit édesanyja is elkísérte.

bőr marci5– Tizenegy hetes terhes voltam, amikor közölték velem, hogy valószínűleg Down-szindrómás lesz a kisbabám – emlékszik vissza az édesanya. – Ennek ellenére a férjemmel egy percig sem fordult meg a fejünkben, hogy elvetessük. Azt szoktam mondani, hogy volt rá hét hónapunk felkészülni, és tudtuk, hogy mit vállalunk. Már a kórházban nagy öröm és boldogság volt, amikor kezemben tarthattam őt. Felejthetetlen emlék! – mesélte Anikó, aki pszichiáterként praktizál.

Az úszóbajnok Marci hétköznap délelőttönként a Budapest XII. kerületében lévő Fekete István Általános Iskola és Szakiskolába jár, amely egy speciális gyógypedagógiai intézmény. Délutánonként úszásra, dzsúdóra, logopédiára és különböző fejlesztésekre, valamint különórákra jár.

– Budapesti nagyszülei már nem élnek, korábban ők is nagyon sokat segítettek a mindennapokban a fiam nevelésében. Manapság olykor-olykor egy dadus vagy bébiszitter segítségét vesszük igénybe, ha például a férjemmel elmegyünk színházba – mondta az édesanya.

A Down-szindrómás fiúnak van egy középiskolás és egy egyetemista testvére, nagyon szeretik őt.

– Egyikükkel állandó közös program a torna, az erősítés. Most éppen Marci egyik kedvenc gyakorlata a fekvőtámasz – mesélte Anikó. – Marci életét felnőttként egy lakóotthonban képzeljük el, ahol a hozzá hasonló sérült emberekkel él majd együtt, és ahol reméljük, boldogan, aktívan és tevékenyen tölti el mindennapjait, mivel nem akarjuk terhelni testvéreit az ő állandó ellátásával – zárta szavait bizakodó jövőképpel az édesanya.

Fotó: Valczer Hajni

Kapcsolódó Cikkek