EUR: 308,02 Ft
CHF: 266,06 Ft
2017. október 23., hétfő
Gyöngyi

Egyéb XVIII.kerület

Gyerekkönyvet írt a tanár néni

Könyvet jelentetett meg Baár Tünde, a Piros Iskola tanára. A két ötödikes fiú, Buda és Vince kalandjai a valóságban is megtörtént események alapján íródtak. Az Utálom a padtársam! című kötetet Tünde lányának, Barbarának a rajzai egészítik ki.

Baár Tünde harmadik osztálytól tanít rajzot és technikát huszonhat éve a Piros Iskolában, most pedig új oldaláról mutatkozott be. Régen dédelgetett vágya vált valóra azzal, hogy kiadhatta Utálom a padtársam! című gyerekkönyvét.

Baár Tünde - Buda és Vince

Baár Tünde – Buda és Vince

– Mindig is motoszkált bennem ez a kifejezési forma, bár, a családban szinte mindenki rajzos beállítottságú, a férjem képzőművész, a nagylányom illusztrátor, kisebbik gyermekem pedig filmes szakon tanul. Mégsem egyszeri kiruccanásnak tekintem ezt a kötetet, folytatást tervezek. Újságíró-iskolát végeztem és rádióztam is, és mindig szerettem volna valahogy szélesebb körben is szólni a gyerekekhez.

Ezt megtette most Buda és Vince történetein keresztül. A több évtizedes pedagógus-pályafutás adott elegendő történetet és karaktert, amit megírt a könyvben.

– Természetesen átalakítottam a sztorikat és a kollégák jellemzőit is alaposan megkavartam, nehogy magukra ismerhessenek. Egy tanévet ölel fel a kiadvány, egy ötödikes osztály életét ismerhetjük meg Buda és Vince szemszögéből.

Érdekesség, hogy a könyv illusztrátora Bakos Barbara, Tünde lánya.

– Már egészen pici korom óta firkáltam mindenhova, hol zsírkrétával a falra, hol medvesajttal a tévére, és ez sosem volt baj. Egy olyan szabad világban nőttem fel a szüleimnek köszönhetően, ahol sosem szóltak rám, ha filctollasak voltak az ujjaim vagy festékes a könyököm – mesélte lapunknak Barbara, nagyjából mikor is kezdte pályafutását. –Most már animációs filmrendezőként tartanak számon idehaza, külföldön viszont inkább mint illusztrátor vagyok jelen. Eddig főleg amerikai, angol és koreai gyerekkönyveket illusztráltam, az elmúlt három évben körülbelül tizenötöt.

A közös munkáról mindketten pozitívan nyilatkoztak.

– Annyira könnyű volt, mert ismerte a történeteket, ő is a Piros Iskolába járt, nem is kellett mondani, mire gondoltam, pontosan tudta, hogy kellene kinéznie. Szabad kezet adtam neki – részletezte a büszke anyuka. – Hazaköltöztem erre a pár hétre, ezért nagyon gyorsan haladtunk a munkával – tette hozzá Barbara. – Úgy funkcionáltunk, mint egy kis kreatív stúdió. Mivel már első perctől fogva imádtam a könyvet már az ötlet szintjén is, így semmi perc alatt teljesen rá tudtam hangolódni. Mindenképpen életem egyik legkedvesebb munkája ez a könyv.

Kapcsolódó Cikkek