2019. december 13., péntek
Luca, Otília

Extra

125 éve született Oliver Hardy, a kövér “Pan”

Százhuszonöt éve, 1892. január 18-án született Oliver Hardy amerikai filmszínész, a Stan és Pan páros kövér tagja.

Norwell Hardy néven született a Georgia állambeli Harlemben, felmenői skótok és angolok voltak. Polgárháborús veterán apját egyéves korában vesztette el, s egy másik tragédia is beárnyékolta gyermekkorát: bátyja vízbe fulladt, és ő hiába próbálta testvérét újraéleszteni. Talán az átéltek ellenhatásaként hihetetlen étvágya volt, súlyával egész életében küszködött. Diáktársai állandóan csúfolták, de amikor rájött, hogy meg tudja nevettetni őket, a gúnyolódást sikerült közös mulatságba fordítania. Az iskolát nehezen bírta, már nyolcévesen megpróbált elszökni, hogy csatlakozzon egy vándorszínész társulathoz. Komikusi tehetsége mellett szép hangja is volt, ezért anyja Atlantába küldte énektanárhoz, ő azonban ellógta az órákat, és a helyi lebujokban pénzért énekelt. Amikor anyja rájött erre, bedugta egy katonaiskolába, ám Hardy innen is megszökött.


1910-ben azonban minden megváltozott: nevét apja iránti tiszteletből Oliverre változtatta, és mozit nyitott egy kisvárosban, ahol egy személyben volt mozigépész, pénztáros és jegyszedő. A filmektől lenyűgözött fiatalember úgy érezte, hogy a vásznon látott játékhoz hasonló teljesítményre ő is képes, és elhatározta, hogy filmszínész lesz. A nagyobb lehetőségekkel kecsegtető Jacksonville-be költözött, ahol nappal tanult, este bárokban énekelt, az egyik zongoristanőt feleségül is vette. A “Baby” becenévre hallgató Hardy első filmszerepét 1914-ben kapta, 1917-re szinte az egész országot bejárta, és már több tucatnyi rövidfilm állt mögötte, amelyekben főleg rosszfiúkat alakított. Amikor Amerika belépett az első világháborúba, katonai szolgálatra jelentkezett, de túlsúlya miatt a toborzóirodában kinevették, a megaláztatást csak nehezen heverte ki.

Stan Pan Youtube

Először 1918-ban – teljesen véletlenül – szerepelt együtt a Stan Laurel névre hallgató angol kollégával, de a forgatás után mindketten járták tovább saját, nem túl sikeres útjukat. Hardy 1925-ben az Óz, a nagy varázsló első filmváltozatában a Bádogembert alakította, egy évvel később a Get ‘Em Young című komédiához szerződtették. A forgatás során, egy báránycomb sütése közben égési sérüléseket szenvedett, helyére az írói-rendezői álmokat kergető Laurel ugrott be. Arról, hogy a történet igaz-e vagy csak legenda, nem szól a fáma, de 1926-ra elkészült az első “igazi” Stan és Pan-film, és egy év múlva már több klasszikus alkotást tudhattak maguk mögött.


Burleszkjeik az emberben lakó kettősséget mutatták be, az én két oldalát. Stan volt a sovány idealista, Pan a földhözragadt kövér, Stan az esetlen, kétbalkezes kisember, Pan az okosabb és erősebb, mégis mindig ő húzta a rövidebbet. Állandóan vitatkoztak és veszekedtek, bosszantották egymást, de csak együtt léteztek, soha nem válhattak el egymástól, a közönség is csak együtt fogadta el őket. Pályafutásukat a némafilm korszakában kezdték, ám hamarosan kénytelenek voltak szembenézni a hangosfilm kihívásaival. Szerencséjükre hangjuk tökéletesen illeszkedett karakterükhöz, és a némafilm sok sztárjával ellentétben gond nélkül vészelték át az átmenetet. Összesen 106 rövid- és játékfilmet forgattak együtt, kivétel nélkül komédiát. 1932-ben A zenedoboz című filmjük (amelyben egy zongorát próbálnak a lépcsőn felcipelni) Oscar-díjat kapott.

Ha éppen nem forgattak, Hardy kedvenc időtöltésének élt, szenvedélyesen golfozott. Emellett lóversenyekre járt, kártyázott, szívesen főzött, és ha csak tehette, a Brooklyn Dodgers baseballmeccsein szurkolt. 1939-ben egy forgatáson ismerte meg későbbi feleségét, akivel 1940-ben házasodtak össze.

Laurel és Hardy kapcsolata a harmincas évek végére feszültté vált, egyre többet vitatkoztak a sikereiket megalapozó Hal Roach producerrel is, akivel 1940-ben szakítottak. Saját produkciós céget alapítottak, amely nyolc filmet készített, de ezek a legjobb esetben is csak másodrangúnak bizonyultak. Utolsó közös filmjük 1950-ben készült Utópia címmel, Hardy egy évvel korábban karakterszínészként feltűnt John Wayne egyik westernjében is.

Visszavonulása után vészesen elhízott, hamarosan csaknem 160 kilogrammot nyomott, ráadásul mértéktelenül dohányzott. Egészsége miatt aggódva drasztikus fogyókúrába kezdett, ami inkább rontott, mintsem javított állapotán: rövid idő alatt 70 kilót leadott ugyan, de szívrohamot, majd 1956-ban infarktust kapott. Hónapokig még beszélni sem tudott, amikor partnere, Stan meglátogatta, csak taglejtésekkel és mimikával értették meg egymást. Az ágyból többé nem kelt fel, újabb két szívroham után kómába esett, s 1957. augusztus 7-én meghalt. Temetésén a teljesen összetört, idegösszeomlást kapott Laurel nem tudott részt venni. Kedélyállapotán az sem javított, hogy 1960-ban életmű Oscar-díjat kapott, 1965-ben őt is elvitte egy szívroham.

Stan és Pan (avagy Amerikában és a világ nagy részén Laurel and Hardy, Olaszországban Stallio és Ollio, Németországban Dick und Doof) még ma is rendkívül népszerű. Életükről tavaly a BBC forgatott filmet Steve Coogan és John C. Reilly főszereplésével.

oliver_hardy_youtube

Kapcsolódó Cikkek