EUR: 330,54 Ft
CHF: 302,29 Ft
2019. december 11., szerda
Árpád, Árpádina

Belföld

60 millió migráns célkeresztjében Európa!

Brutális adatokról számolt be Abdesszamad Belhaj a Lokálnak adott interjújában. A Migrációkutató Intézet marokkói származású iszlám-kutatója többek között arról beszélt, hogy az unió saját becslése szerint mintegy 60 millió ember kész bevándorolni Európába az afrikai és a közel-keleti térségből. A szakértő egy friss ENSZ felmérésre hivatkozva azt mondta, hogy a világ összes terrorakciójának 45 százalékát arabok hajtják végre. Ezek súlya nem csupán emberéletekben mérhető: a tavaly tavaszi brüsszeli rajtaütések közel 1000 milliárd forintnyi kárt okoztak a belga gazdaságnak. Abdesszamad Belhaj úgy látja, a bevándorlás körüli viták valójában arról szólnak, hogy megmaradjanak-e a helyi társadalmak, vagy a helyükbe inkább teljesen nyitott közösségek lépjenek.        

Horgos, 2015. szeptember 16. MTI Fotó: Ujvári Sándor

/Fotó: MTI

Valamikor 2014 őszén ütött be a bevándorlás az európai kontinensen, azóta pedig két év is eltelt. Összességében hogyan látja, milyen irányba tart a válság kezelése? Születtek eredmények, vagy megfeneklett az ügy?


Jelenleg az EU migrációs politikája kétarcú: egyrészt Európa határait igyekeznek lezárni és szétosztani az itt lévőket, másrészt a kibocsátó országoknak pénzt ígérnek azért, hogy megelőzzék az újabb hullámokat. Számos jel arra utal, hogy összességében egy szigorúbb politika felé haladunk. Egyre több biztonsági intézkedés születik, amelyek bizonyosan csökkentik az EU-ban sikeresen letelepedő migránsok számát. Németország egyenesen visszaküldené a migránsok jó részét Afrikába és a közel-keleti országokba. Svédország drasztikusan szigorítja a törvényeit azt követően, hogy korábban szélesre tárta kapuit. Belgiumban Theo Francken, menekültügyért felelős szövetségi államtitkár kemény intézkedéseket sürget.

Franciaország 2 500 eurót ajánl minden egyes migránsnak a hazatérésért cserébe. Uniós szinten is igyekeznek megakadályozni a további tömeges bevándorlást: Brüsszel 44 milliárd eurót kínál a közel-keleti és afrikai országoknak a migráció visszaszorításáért. Azt se felejtsük el, hogy az EU biztonsági egységeket állított fel a Földközi-tenger ellenőrzésére a tömeges illegális migráció elleni küzdelem jegyében. Egyetlen ország sem hisz többé a „Willkommenskulturban, illetve a „gyertek, és majd megoldjuk” típusú politikában. A kelet-közép-európai országok egyértelműen elutasítják az illegális migrációt, a nyugat-európaiak legfőbb gondja pedig a migráció okozta terhek megosztása.


Abdessamad Belhaj (Fotó: Polyák Attila - Origo)

Abdessamad Belhaj (Fotó: Polyák Attila – Origo)

Ön szerint mi a valódi oka a mostani migrációs hullámnak? Szíria? Klímaválság? Hatalmi játszmák? Van felelőse a migráció tömeges kirobbanásának? Miért pont most történik mindez?

Mint valamennyi válság esetében, most is vannak strukturális tényezők, és létezik közvetlen kiváltó ok is. A mostani migráció strukturális tényezői között találjuk a Közel-Kelet és Afrika felzárkóztatásának kudarcát, a demográfiai kérdés megoldatlanságát, a vándorlásra hajlamos kulturális hátteret, a modern államiság kialakításának kudarcát, vagy éppen a termelés és megosztás helyett zsákmányolásra épülő erkölcsi gazdaságot. Jelen esetben bukott kultúrákkal, társadalmakkal és államokkal nézünk szembe, amelyek képtelenek a politika, a gazdaság és a tudomány modernizálására. A közelmúltban jelent meg az ENSZ 2016-os arab humán fejlettségi jelentése, és az eredmények nem okoztak meglepetést: 30 százalékos munkanélküliség, a világ terrortámadásainak 45 százalékát arab országok állampolgárai követik el – akik ugyanakkor a világ népességének mindössze 5 százalékát teszik ki – és így tovább. Más kibocsátó országokban, mint Irán vagy Afganisztán hasonló a helyzet.

Iránban a fiatalok munkanélküliségi rátája 25 százalék, míg Afganisztánban 40 százalék. A helyzet a valóságban rosszabb, hiszen a munkával rendelkezők jelentős része az informális gazdaságban dolgozik, drogkereskedők, és így tovább. Mégis, a muszlim országok (köztük Törökország és Irán) hatóságai mégis ösztönzik a demográfiai növekedést, amelyet az iszlám előírásaként állítanak be. 2100-ra Afrika népessége megnégyszereződik, miközben a szociális körülmények folyamatosan romlanak. A beáramlásban elképzelhetők megszakítások, de az Európára – mint Afrika legközelebbi szomszédjára – nehezedő nyomás fennmarad, sőt, még nagyobb lesz. Ilyen körülmények között a rendszer hamarosan fenntarthatatlanná válik, és kénytelen lesz több millió embert exportálni. Ez gyakorlatilag gazdasági, vallási és politikai fegyverexportot jelent. Nagyon kevés kivételtől eltekintve ezek az országok a hadigazdaság jegyeit mutatják, és vezetőik úgy viselkednek, mint a hadurak. Jóllehet az országba látogató külföldiek ebből mit sem érzékelnek. Tehát a közel-keleti és észak-afrikai káosz strukturális, de bizonyos mértékig kezelhető. De valóban, volt egy közvetlen kiváltó ok is: az „Arab tavasz” konfliktussorozata, ami a kordában tartott káoszt irányíthatatlan káosszá változtatta. A Közel-Kelet és Észak-Afrika újrarajzolásának nagy játszmájában olyan diktátorokat söpörtek el, akik viszonylagos kontroll alatt tartották a lakosságot, a bukásuk pedig szabad utat nyitott a csempészek és a tömeges migráció előtt.

Mit szól ahhoz az állításhoz, mi szerint az Európába tartó migrációt a tagállami belpolitika tartja életben?

A mostani válságon túl, a migráció kérdése a nyugat-európai belpolitikában már az 1990-es évek környékén központi kérdéssé vált. Szerepe egyre inkább felértékelődik a választásokon és népszavazásokon, mivel a bevándorlók száma emelkedik, és így a gazdasági kudarc, a bűnözés és a terrorizmus mértéke is nő. Már 1999 derekán is jelentkeztek ennek a következményei: az osztrák FPÖ 27 százalékot szerzett a parlamenti választáson. A legutóbbi elnökválasztáson az FPÖ jelöltje, Norbert Hofer 46,2 százalékot ért el, ami 2 124 661 szavazó voksát jelenti. A Brexitben a migráció kulcsszerepet játszott, és hasonlóan fontos témát jelenthet a jövő évi francia választásokon is. Németországban már ma is a belpolitika középpontjában áll.

gyerek, baba. TEK, Terror Elhárító Központ a Vörösmarty téren. Karácsonyi vásár. 2016.12.20 Fotó: Csudai Sándor

Fotó: Csudai Sándor

Mivel magyarázza, hogy nincs egységes álláspont a fogadó térség államainak részéről abban, hogy miként kellene reagálni a tömeges migrációra? Miért érdeke az egyik oldalnak a bevándorlás támogatása és miért érdeke a másik oldalnak a bevándorlás megakadályozása? Tulajdonképpen miről szól ez a vita?

Az európai országok nem rendelkeznek egységes biztonság- és gazdaságpolitikával. A koherencia és hatékonyság hiánya a biztonságpolitikában már a balkáni háborúk óta viták tárgyát képezi Nyugat-Európában. A görög válság megmutatta az európai gazdaságpolitika törékenységét. A migrációs válság csak még inkább rámutatott ezen hiányosságokra. A nagy országok, mint például Németország, a migránsokkal akarják biztosítani gazdaságuk és demográfiájuk fenntartását. E mögött az a vélekedés húzódik, hogy több fogyasztó újra beindíthatja a gazdaságot, de legalábbis egy virágzó belső piacot biztosíthat. Azonban hamar bebizonyosodott, hogy ez csupán illúzió. Az eredmény növekvő bűnözés, munkanélküliség, romló termelékenység, növekvő biztonsági kiadások, egyre nyomasztóbb környezet és csökkenő befektetések. Csak egy példa: a Belga Vállalkozók Szövetsége (FEB) kiszámolta, hogy a párizsi és a brüsszeli terrortámadások 2,4 milliárd eurónyi (720 milliárd forint) kárt okoztak a belga gazdaságnak. Vannak kis országok, amelyek nem tekintenek gazdasági eszközként a migrációra, ezek a közösségi politikákat részesítik előnyben és jól működő gazdasággal rendelkeznek. Ilyen Luxemburg és Svájc. Véleményem szerint a vita arról szól, hogy milyen társadalmat kívánunk építeni. Egy, a multinacionális-multikulturális vállalatoknak és eliteknek teljesen nyitott, neoliberális társadalmat, amelyben a vállalatok és elitek egy párhuzamos világban élnek, miközben a középosztály eltűnik az importált migránsok tömegében, vagy a helyi, egységes európai társadalmakra építünk, amelyek a felvilágosult értékek – mint például család, otthon, kultúra, polgári lét, törvény, munka – mentén élik az életüket.

Életrajz

Abdesszamad Belhaj a Migrációkutató Intézet munkatársa és az MTA-SZTE vallási kultúra kutatócsoport tagja. Iszlám tanulmányok szakterületen szerzett PhD-t a rabati V. Mohammed Egyetemen (2001), majd egy második PhD-t politika-és társadalomtudományi területen a Louvani Katolikus Egyetemen (Belgium, 2008). 2012-től a meghívott előadó iszlám tanulmányok témában a Louvani Katolikus Egyetemen. 2015-ben, a Louvani Katolikus Egyetemen az újonnan létrehozott Kortárs iszlám tanszék munkatársa. 2016-ban a Finn Akadémia tudományos munkatársa. Jelenleg is vendégelőadó a Strasbourgi Egyetemen (iszlám tanulmányok) valamint a brüsszeli Saint-Louis Egyetemen.

Ön szerint mi a teendő migráció ügyében? Mi volna a helyes hozzáállás nem csak európai szempontból, hanem a kibocsájtó országok részéről is? Ön szerint az USA és Oroszország milyen szerepet játszhat a megoldásban?

Az Európai Uniónak először is a meg kell védenie a határait. A világpolitika ugyanis konfliktusról és feltartóztatásról szól. Az EU-nak és a kibocsátó országoknak egyaránt részt kell venniük egy migrációs feltartóztatási politika kidolgozásában. Az EU-nak egyeztetnie kell a kibocsátó országokkal egy hatékony visszafogadás-politikáról is. Természetesen a migrációpártiak ezt ellenezni fogják, mivel ők elveszítenék az „aranytojást tojó tyúkot”, de a származási országoknak is szükségük lenne a képzett munkaerőre, hogy leküzdhessék a további migrációt gerjesztő elmaradottságukat. Iraknak például 40 ezer orvosra lenne szüksége, miközben több ezer iraki származású orvos él az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban.

Van-e a migrációs jelenségnek megoldása, vagy tudomásul kell venni, hogy a világ végérvényesen globálissá válik? Tehát be kell-e azt látni, hogy a XXI. század azt hozta magával, hogy például Európában élni nem csak az ideszületetteknek van joga, hanem azoknak is, akik történetesen a Közel-Keleten jöttek világra?

A világ a globalisták számára globális és lokális azoknak, akiknek gyökereik vannak egy adott országban. Annak a néhány cégnek és szűk elitnek, akik hasznot tudnak húzni a határok nyitottságából és idejük nagy részét tőkéjük áthelyezésével töltik, a globalizáció előnyös. Igaz ez azokra a migránsokra is, akik nem akarnak keményen dolgozni és nem tudják leküzdeni nehézségeiket a saját országukban. Ők a probléma megoldása helyett a jóléti társadalmak ellátórendszereiből próbálnak hasznot húzni. A globalizáció és a migráció rossz hír a keményen dolgozó helybéli középosztálybelieknek, akik mindkét folyamat árát megfizetik. Normális esetben az európai (és más) országok munkaerő-szabályozása lehetővé teszi, hogy bárki, aki az országon vagy a kontinensen kívül született, Európába jöhet, és új életet kezdhet, ha képzett és a befogadó országnak szüksége van rá, legálisan vízumot szerez, és mint egyén, elfogadja az adott ország integrációs paktumát. Dolgozik, tiszteletben tartja a társadalmi szabályokat, lojális új hazájához, és elfogadja annak kultúráját.

Dortmund, 2015. szeptember 6. "Isten hozott Németországba" jelentésű felirattal köszöntik a Magyarországról Ausztrián keresztül Németországba érkezett illegális bevándorlókat Dortmundban 2015. szeptember 6-án. (MTI/AP/Martin Meissner)

Fotó: MTI

A mostani tömeges és illegális migráció egyáltalán nem ezen elvek mentén folyik, és itt hibáznak a migrációpártiak: a menekültek, a szabad mozgás, illetve a segítségnyújtás címszava alatt mossák fehérre a tömeges illegális bevándorlást. Ez a fajta hamis humanitarizmus kizárólaga migrációpártiak politikai és gazdasági érdekeit szolgálja. arról nem beszélve, hogyha következmények nélkül lehet illegálisan átlépni a határokon, az előbb-utóbb a társadalmi rendet fogja fenyegetni. Az EU által alapított Barcelona Center of International Affairs-nek van egy nagyon „optimista” tanulmánya arról, hogy az észak-afrikai és közel-keleti országok lakosságának körülbelül 20 százaléka szeretne Európába vándorolni. Nos, ez, csak az arab országokat tekintve 60 millió embert jelent. Az afrikai országokból is milliókkal lehet számolni, de milliók jönnének Iránból, Pakisztánból, Afganisztánból, Indiából és Bangladesből is. Nem lehet a migráció mellett kampányolni, ha ezzel újabb emberi tragédiákat okozunk. Úgy vélem, hogy az őszinteségnek és a racionalizmusnak kell érvényesülnie, amikor a migrációról beszélünk, hogy kiléphessünk az ördögi körből, hogy az európai polgárokat meg lehessen védeni, hogy az Európai Unió egysége fennmaradhasson, és hogy a kibocsátó országok vezetőit is rá lehessen venni arra, hogy vállalják felelősségüket.

Kapcsolódó Cikkek