2019. december 10., kedd
Judit

Egyéb Zalaegerszeg

Bëlga: A szövegeink nem költemények

Legyen bár túlgondolt fricska, de tagadhatatlan, hogy az 1998-ban alakult Bëlga zenekar másfél évtizede Magyarország egyik legnépszerűbb társadalmi, illetve közéleti tükre.

Rajongók két generációjának felnevelése után idén jelent meg újdonságuk, egy kilenc verziót tartalmazó remixlemez, a Rëmixrazzia, amely a Disco albumról jól ismert Rendőrmunka újragondolása, éjszakai klubok miliőjébe szánva. A zenekar múltjáról és jelenéről az egyik alapítót, Bauxitot kérdeztük.


– Január 21-én érkeztek a Keresztury VMK színpadára. Mivel készültök?

– Nagyon szép új ruhánk lesz, nagyon csinosak leszünk. Próbáljon meg mindenki bennünket überelni, tehát mindenki legyen nagyon csinos! De a viccet félretéve: nosztalgiaérzéssel várjuk a koncertet, mert 1999-ben, Zalaegerszegen volt az első vidéki bulink. Készülünk régi és új dalokkal is.


– Mennyire játszotok szerepet a Bëlgában? Ilyen az igazi személyiségetek is?

– A szerep ahhoz kell, hogy el tudjunk lazulni a színpadon. Persze elvárnák tőlünk, hogy a mindennapi életben is ugyanilyenek legyünk, de néha normálisnak is kell lenni, nem? Azért is használunk művészneveket, hogy ne kelljen feltétlenül azonosulni azzal, amit előadunk. Próbálunk összeállítani afféle krónikát, tablót a kortárs eseményekről. Én, Tokyo és Még5milliárd A Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatói voltunk. Túl sokat gondolkodtunk a világ dolgairól, a filozófia az agyunkra ment. Rádióztunk is annak idején a Tilos Rádióban, ahol volt igény arra, hogy az aktuális témákról hülyéskedjünk, ott írtuk például az első közös dalunkat. Most már elutazunk pár napra, együtt ötletelünk, igazi alkotói brainstorming működik. A számokba gyakran kerül politikai, közéleti töltet is, de elsősorban szórakoztatni akarunk, feszültséget oldani, az egyetemes közérzetjavítás a cél. Próbáljuk a humort mint az élet sötét oldalát oldó eszközt bevetni, felhívni a figyelmet arra, hogy az emberek túl komolyan veszik a dolgokat és magukat. Szóval a mindennapi életben azzal lepünk meg mindenkit, hogy konzervatív, joviális kispolgárként viselkedünk.

– Nagyon furcsa neveket választottatok. Miért?

– Az első rádiós interjún kint várakoztunk a folyosón. Kaptunk egy feladatot, mindenkinek ki kellett találni egy nevet, gyakorlatilag egymást kereszteltük el. Azért, hogy ne a civil neveinket használjuk, hiszen teljesen más a civil életünk. Balázs így lett Még5milliárd, mert ő megelégedett annyival. Én pedig azért választottam egy ásványt, mert ez jött, olyan dolgot szerettem volna, amihez a legkevesebb közöm van, mint például a bauxitbányászat.

– Mennyire próbáltok rádióbarátok lenni, vagy szívesebben feszegetitek a határokat?

– A Disco lemeznél próbáltunk először olyan szemléletben is alkotni, hogy könnyű legyen, és játszható. Wahorn András vendégszerepel a lemezen, Egyszer fent a szám címe, de még ezzel a dallal is rengeteget küzdöttünk, mert túl sokszor hangzik el benne a „bugyi” szó. Bennünk volt, hogy úristen, elhangzik egy „bugyi”, a rádióban elrontjuk a népet, a kisgyerekek megállnak a fejlődésben. Hidd el, hogy mi azt gondoltuk, vannak olyan dalaink, amelyeket a rádiók játszhatnának, de nem! Nem sikerült a rádiók szívébe lopni magunkat, de majd dolgozunk rajta. A Rendőrmunka remixei egy fokkal rádióbarátabbak, de lehet, hogy egyik rádiónak sem fognak tetszeni. A Szerelmes vagyok című dalunkat ennek ellenére 14 nyelvre fordították le, köztük kínaira, spanyolra, oroszra, de végül Romániában lett nagy sláger. Ott viszont játszották a rádiók!

Címkék

Kapcsolódó Cikkek