2019. december 11., szerda
Árpád, Árpádina

Egyéb Zalaegerszeg

Egyedül nem megy

A Központi Statisztikai Hivatal létminimumadatai alapján ma a magyar lakosság 30 százaléka, mintegy hárommillió ember él létminimumon (73 ezer forint/fő/hónap), illetve az alatt.

Köztük egyre több a nagycsaládos, mint például a zalaegerszegi Hegyalja út 3/C-ben lakó hétgyermekes Ádám Józsefné Mónika és családja, akik havonta 210 ezer forintból élnek, vagyis családtagonként 23 333 forintból. Az ő életük sem úgy indult, hogy egyszer majd megalázóan kérni kell.


– Miért alakult így a sorsotok, Mónika?

– 2003-ban ismertem meg a férjemet, Józsit, Békés megyéből, chaten. Én óvónőként dolgoztam, Józsi ács, a mai napig rengeteget dolgozik értünk. Bárhová megyek, ha meghallják, hogy hét gyerekem van, nem kapok munkát, pedig 8-tól 12-ig takarítanék is. Nagy szerelem volt a miénk, és ma is az. Józsinak volt két gyermeke, egyikük, Anna velünk maradt. Ő már 16 éves, informatikát tanul, és nagyon sokat segít. Albérletben kezdtük, majd nagyobba költöztünk a közös gyermekeink születése miatt.


– Ilyenkor gyakran megkérdezik, hogy ilyen helyzetben miért vállaltatok ennyi gyereket?

– Mert mély az Istenbe vetett hitem, sohasem jutott eszembe egyetlen gyermekemet sem megölni. Kérdezhetik az olvasók, hogy miért nem védekeztem. Mert nem szedhettem fogamzásgátlót a betegségem miatt. Az óvszer pedig nem a legbiztosabb módszer. Rokkantnyugdíjas vagyok, műtöttek is, évekig hormonokkal kezeltek, pajzsmirigyproblémáim is lettek. Hat gyermeket szültem, mindegyiket természetes úton. Sohasem jutott eszembe, hogy abortuszra menjek vagy állami gondozásba adjam őket. Próbáltunk továbblépni, családi házba költözni, például Novára, alig 200 ezer forinton múlt, mert a tulajdonos közben eladta a házat a hitelfolyósítás alatt, illeték, APEH… alig tudtuk visszaszerezni a pénzünket. Aztán itt ragadtunk, elmaradtunk a rezsivel, a részletekkel, így a  Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-é lett a lakásunk. Nyilván a gyerekek érdekei voltak a fontosak: a gyógyszer, ruha, iskolaszer. Aztán a rezsi. Most is tartozunk.

– Mire lenne a legnagyobb szükségetek?

– Kicsi a lakásunk, jelenleg is csak két szobát tudunk használni, a harmadik felújításra szorul. Volt, hogy három évig csak hősugárzóval tudtunk fűteni, kikapcsolták a gázt, akkor még nem akartam segítséget kérni, így összehúztuk magunkat. Most már nem szégyellem. Magasföldszinten lakunk. Teregettem, ellopták az ágyneműnket, törölközőinket. Kinek kellett? Nem tudom. Az élelem, fűtés, rezsi is sokba kerül, sokszor nincs miből… Ha a pillanat lenne a csengő, én éppen csengetek. Remélem, valaki meghallja.

Kapcsolódó Cikkek