EUR: 329,43 Ft
CHF: 299,36 Ft
2019. december 13., péntek
Luca, Otília

Program

Ikonikussá vált a Kislány a pokolban holokauszt monodráma

Január 25-én tartja következő előadását a Kazán István Kamaraszínház, amely Sárdi Mária: Kislány a pokolban című életrajzi könyvéből készült. Tíz éve töretlen sikert arat a nézőknél de csak ritkán lehet látni, mert mint Kriszt Lászlótól, a darab rendezőjétől megtudtuk, nincs nagy igény a holokauszt drámákra, ezért játsszák csak ritkán, de amiket előleg megnézett, azokról is lesújtó volt a véleménye.

– Hogy jött az a ötlet hogy könyvből készüljön egy holokauszt monodráma?
– Amikor tíz évvel ezelőtt megalakult a kamaraszínházunk ez a könyv valahogy a kezembe került és azonnal elolvastam az egészet, sírtam mint egy gyerek. Éreztem, ezt be kell bemutatni, mert tükröt állít a mindenkori gonoszság és az emberség kettősségének, ebben az estben a koncentrációs tábor és egy 15 éves kislány relációjában, megkerestem a szerzőnőt és megkértem a hozzájárulását.
– Gondolom megkapta, hiszen immár tíz éve játsszák.
– Igen hozzájárult, és megkaptam azokat a háttér információkat is amelyek nem szerepeltek a könyvben, Sárdi Máriában pedig egy szeretetreméltó csodálatos asszonyt ismerhettem meg. Amikor megkérdeztem tőle hogy az átélt borzalmak ellenére hogyan tudott jószívű maradni, akkor azt mondta: “ide figyelj Lacikám, a rossznak az a dolga hogy rossz legyen, a jónak meg az hogy jó legyen, mindenki eldöntheti, hova akar tartozni, én a jó mellett döntöttem, mert a szeretet megtart, a gonoszság elsorvaszt, és én élni akartam”
– Mi történt Sárdi Máriával a háború után?
– Családot alapított és újságíró lett az Esti Hírlapnál.
– Visszatérve a felvezetéshez: miért volt lesújtó véleménye az ön-által látott holokauszt drámákról?
– Mert általános értelemben rossz volt a megközelítésük a vészkorszaknak. Véleményem szerint, csak az egyéni tragédiákon keresztül lehet bemutatni azt az egész korszakot, s ezzel mint egy emléket is állítva az ártatlanoknak
és nem általános ön-marcangolós, sírós, jajgatós, világot átkozó megközelítéssel. Ezért inkább tűntek hatásvadásznak mint őszinte, igaz, embert megszólító színháznak.
– Úgy tudom hogy ön, teológusi diplomát szerezett nemrég!
– Igen. Nem kell megijedni, nem fogom senkinek elvenni a kenyerét, legalább is mint teológus, biztosan nem. De mint hétköznapi ember és mint színházi rendező igyekszem beépíteni az életemben a Károli Gáspár Református
Egyetemen és a Sola Scriptura Főiskolán tanultakat.
– Kik játszották idáig és most kit lehet látni a főszerepben?
– A 2006-os premiert és a 2010-ben a Dohány utcai Zsinagógában bemutatott előadást Budai Tünde színésznő játszotta, aztán Szabó Eszter színésznő vette át a szerepet, két éve pedig, Dombrádi Alina alakítja, aki méltó az előtte játszó színésznőkhöz, ő is egy tehetséges, nagyszerű színésznő. Az külön öröm számomra hogy a kamaraszínházunk színészképző stúdiójában lett hivatásos színésznő.
– Elmondaná, hogy mint a kamaraszínház színészképző stúdiójának vezetőjének, milyen üzenete van a mai fiatal generációknak felé?
– Talán ez a legnehezebb, de a legmélyebb kérdés. Visszautalnék arra, amit Sárdi Mária mondott a rosszról és a jóról: “mert a szeretet megtart, a gonoszság elsorvaszt és én élni akartam”. A mai fiatal generációknak ismernie kell az előző generációk tragédiáit, hogy tanuljanak belőle, de kellenek példaképek is, s azoknál nagyobb
példakép, mint akik – Ady szavaival – emberek tudtak maradni, nem is kell.


Kapcsolódó Cikkek