Marsalkó Pétert nem kell bemutatni Pécsett, de ha mégis, olykor elég ennyi is: a Halott Pénz apukája. A fotográfus legutóbb Sanghajban járt és hozta haza Kína egy szeletét a pécsieknek. Kiállítása február 20-ig tekinthető meg a Művészetek és Irodalom Házában, a Martyn Ferenc Galériában.

Büszke családjára és fiaira Fotó: Marsalkó Péter

– Könnyű a Halott Pénz „apukájának” lenni?
– Fizikai értelemben? Nem! A koncerteken is fotóztam már, és aki ismeri a szakmát, tudja, hogy láthatatlannak lenni és jó képet csinálni egyszerre nem olyan egyszerű. De a hadosztály fényképesze voltam, megtanultam az álcázást. Viszont a koncerteken a fiam irányít és eléggé kordában tart. Mindig azt mondja: Édesapa, a színpadon elég egy Marsalkó. Amúgy a koncertfotózás brutális munka, komoly fizikai megterhelést is jelent.

– De a Marsalkók bírják a strapát, nem igaz? Ez az egyik védjegyük.
– Egy óriási családnak vagyok tagja, ahol a „megdolgozni a sikerért” elv a mérvadó. Kevesen tudják, de a Lánchíd oroszlánjait is egy Marsalkó, Marschalkó János készítette. Ez talán mindent elárul rólunk.

– Most pedig kiállítása nyílt, ahol Sanghaj egy szeletét mutatja meg a pécsieknek.
– Igen, erre a fotózásra is tudatosan készültem. Egyrészt lélekben, merthogy félek a repüléstől, de szerencsére a 14 órás úton jó vörösbort szolgáltak fel. Másrészt fotós szemszögből, azaz szakmailag.

– Sanghaj Kína legnagyobb ipari városa, szmog, 24 millió ember.
– Pontosan. És teljesen más színek, formák veszik körül, mint ezt a várost. Így a fényképezőgépemhez is úgy állítottam össze a technikát, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljen.

3000 képből válogatta ki a legjobbakat

– Háromezer fotót készített, két tucatot állítottak ki. Miért érdemes megnézni?
– Ebbe a szürkeségbe próbáltam valami „pécsiséget” belevinni és a mi színvilágunkkal vegyíteni. A végeredmény pedig talán a kínaiakat is meglepi, hiszen ennyi mediterrán színt tuti nem láttak még.