2019. december 12., csütörtök
Gabriella

Külföld

A név kötelez

raszuputyin és lánya maria-wikipedia

Raszpoutyin feleségével és a még tini Marijaval

Száz évvel ezelőtt orosz arisztokraták – nem mellékesen valószínűleg angol segítséggel – meggyilkolták az orosz cárné szeretőjét, aki nem volt más, mint a tanulatlan, a cári világ összeomlása során felkapaszkodott „szent ember”, Grigorij Raszputyin.

A tanulatlan, de annál nagyobb szuggesztív erővel bíró, átható tekintetű, kék szemű szerzetes egyesek szerint bábként mozgatta a labilis idegállapotú cárnét és rajta keresztül a cárt is, és így – legalábbis ellenségei szerint – hatalmas befolyása volt, ezért aztán – az új naptár szerint 1916. december 30-án – Feliksz Juszupov herceg, a cári család tagja dácsájába csábította a csodatévőnek gondolt szerzetest. Azzal az ürüggyel sikerült elcsalni a félreeső villába, hogy Moszkva legszebb nője kíván megismerkedni vele – aminek a nagy nőcsábász nem is tudott ellenállni. Persze ebből semmi sem volt igaz.


Ha már ott volt, akkor a vendéglátók étellel kínálták: ciános süteménnyel próbálták meggyilkolni, de az meg sem kottyant neki. Ám Juszupovék nem adták fel, elindították a „nő helyett golyó” mozgalmat, azaz többször rálőttek, de Raszputyin még ekkor sem halt meg. Maradt a rég bevált, egyszerű útonállómódszer, bottal próbálták agyonverni, de ez sem sikerült. Végezetül a közeli folyóba fojtották.

Mindezek után nem véletlen, hogy a XX. században élénken élt Raszputyin legendája, amelynek megőrzésében Marija nevű lánya is jelentős szerepet játszott. Mondjuk az ő élete is tartogatott elképesztő fordulatokat. Címszavakban: bolsevikfelkelés, testvérek elvesztése – részben a Gulágon –, éhezés, vesztegetés, cirkusz, férje Párizsban szappangyári munkás és éjszakai portás, Ceylon, Szuez, Trieszt, Prága, Ausztria, bukaresti kabarétáncos, oroszlánszelídítő, Philadelphia, társalkodónő, író.


Férje 1926-ban meghalt tuberkulózisban, de a megözvegyült, nincstelen Marija – két lánya, Tatyjana és a kis Marija szerencséjére – egyáltalán nem akart lesüllyedni a rengeteg hazátlan orosz szintjére, és valójában csak ekkor kezdte élni önálló életét, tudatosan használva családnevét.

Kabarétáncosként évekig turnézott varietéműsorával Európában, imázsát pedig „az egész világot megigéző, őrült szerzetes lánya” téma köré építette. A húszas évek végén megírta első könyvét Az igazi Raszputyin címmel. Ebben meglehetősen kritikátlanul védte apját, és építgette legendáját. A pénzszerzés mellett komoly motiváció volt a könyv megírásában, hogy az ugyancsak Franciaországban élő Juszupov memoárkötetet adott ki zamatos részletekkel Raszputyin halálának körülményeiről. Marija – kártérítést követelve – beperelte Juszupovot egy párizsi bíróságon, de a pert elvesztette.

Az életművész Marija Amerikában már cirkuszokban „szelídítette” az állatokat, de ennek a karriernek hirtelen vége lett, mert Raszputyin lánya hipnotizálni tudta a pónit, az oroszlánt és ki tudja, még milyen állatot, ám a medvét nem. A barna brummogó alaposan helybenhagyta. A második világháborúban a harcoló férfiak hiányában mobilizált női munkaerő képviselőjeként szegecselőként helyezkedett el egy miami, majd egy Los Angeles-i gyárban, ahol egészen 1955-ös nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Ezután kórházakban vállalt állást, oroszórákat adott, bébiszitterként gyerekekre vigyázott. Ám – vissza a kezdetekhez jeligével – nyugdíj-kiegészítésként hirtelen parafenoménné lett, látomásai voltak, és tudni vélte, hogy mi történt „igazából” a cári család egyesek szerint rejtélyes körülmények között életben maradt tagjával, Anasztaszjával. Ha pénzre volt szüksége, rendszeresen adott interjúkat, természetesen a riporterek szája íze szerint módosítva a történeteket.

De a név kötelez! Marija 1977-es halálakor volt két kutyája, Juszu és Pov, nevük összeolvasva apja, Raszputyin gyilkosának nevét adja ki.

Bolond egy XX. századi történet ez. De ettől szép!

Kapcsolódó Cikkek