2019. december 08., vasárnap
Mária

Belföld

Mi köze hozzá?

Azért ez az ügyfélkapcsolat még mindig nem sikerül mindenkinek. Magam sokat dohogok – jó, időnként keményebb indulatszavakkal háborgok – azon, hogy a nagy svéd bútoráruház nemes egyszerűséggel letegez. Mintha megittunk volna már egy ice fröccsöt, vagy éppenséggel heti rendszerességgel együtt söröznénk.

Hát nem!


Arctalan, személytelen hangosbemondók és információs táblák tegeznek tiszteletlenül, miközben a zsebemre hajtanak. Sok ellenszerem nem lehet erre a pofátlanságra, csak az, hogy a lehető legritkább esetben teszem be a lábam a megakonténerükbe és inkább az eladó-vásárló személyes kapcsolatát és kölcsönhatását előtérbe helyező boltokban költök.

Itt legalább van védekezési esélyem.


De mit tegyek a mobilszolgáltatóval, amely kéretlenül is felhív, és olyan dolgokat kérdez, amihez az égvilágon semmi köze?

A 70-es cég – mint valami hetvenes évekbeli III/III-as házmester – olyan szinten kotorászik lemondásom okában, hogy az egészen elképesztő. Holott csak egy röpke kommunikációs tréningen kellene átesniük a kérdéssor összeállítóinak és akkor még választ is kaphatnának…

A történet rém egyszerű. Előfizettem náluk egy számot, amit – amíg kellett – használtam, majd most – amikor már nem kell – a hűségidő végén megszüntetek. Tartozás nincs (pedig korábban törekedtek rá, hogy legyen, mert az istennek és többszöri kérésre sem írták át a soha nem kért elektronikus fizetést sárga csekkre…), egyszerűen NEM KELL még egy szám és havidíj.

Bemegyek a kis fiókba (eldugott hely, reménybeli gyorsabb ügyintézés), ahol a fiókalkalmazott felteszi a kérdést: miért mondom le az előfizetést? Mondom neki: magánügy. Megvonja vállát és jelzi is, hogy majd a központi ügyintéző úgyis megkérdi tőlem.

Igaza lett. Tárcsázta a központot, bejelentette a kérésem, és már adta is a telefont az ügyintéző hölgy hangjával: Miért mondom le az előfizetést?

Mondom neki, hogy semmi köze hozzá (ez körülbelül olyan, mintha vásárlásnál azt kérdeznék: miért veszek előfizetést – de ezt persze soha nem kérdezik meg), és mintha nem értene a szóból, csak darálja, hogy egy kedvezményesebb, jobb csomagot kínálna et cetera.

Holott a megoldás a kérdésben van: ha úgy tennék fel, hogy „valamilyen problémája van a szolgáltatással, miben javíthatunk, hogy kényelmes legyen önnek és ne mondja le” és a többi, akkor egészen más lenne az akusztikája.

De nem.

Ha csak annyit kérdeznek, hogy „miért”, akkor arra annyi a válasz: ezért.

Nálam így értek véget a 70-es évek.

Kapcsolódó Cikkek