Életfák – Lélekképek címmel nyílt kiállítás a Békásmegyeri Evangélikus Templomban az Óbuda Televíziót is alapító Sebeő Ágnes festményeiből. Az alkotó időközben örökre pihenni tért, de képeivel, amelyeket április 9-ig megnézhetünk, maradandót üzen a jövőnek.

Sebeő Ágnestől Blastik Ferenc  búcsúzott a Békásmegyeri Evangélikus Templomban ( Fotó: Sáfár Tibor)

Sebeő Ágnes képszeretete gyermekkorában alakult ki, a család művészetbarát volt, képek, szobrok vették körül a tarcali nemesi kúria falai között, és ha szükségből egy-egy képet édesapja el akart adni, ő a kedvenceit mindig visszakönyörögte. Ifjúkorát már Budapesten töltötte, volt újságkihordó, fotóügynök, orvosírnok, közben esztétikát tanult és filozófia szakon végzett egyetemet. Ezzel egyidejűleg az élmények, lelke hangulatainak kivetítése, a saját képalkotás igénye is megszületett, rajzolni tanult a nagy hírű Dési Huber István-alkotókör Klimó Károly vezette műhelyében, ahol nagy szabadsággal élhette meg egyéni ambícióit. Később az audiovizuális alkotás felé fordult, számos nagy port felvert televíziós műsor, jó néhány dokumentumfilm fűződik a nevéhez. 1986-ban kezdte szervezni mint alapító az Óbuda Televíziót, amely 1987-ben elindult, és így – az elsők között – létrehozta a helyi demokrácia szigetét. Harminc évet töltött az Óbuda Tv főszerkesztőjeként, közben megalapítva a Főnix Tv-t is.

– Ez a munka teljes embert igényelt, s nem maradt idő a megszakadt közvetlen önkifejezésre, a „lélekképek” készítésére. De néhány éve ismét felébredt a vágy, s megszületett az első Életfa, hogy aztán a kényszerpihenő alatt sorozatban teremjenek, s számtalan színpompás variációban mutassanak fityiszt az őt támadó betegségnek – mondta a Lokál Extrának Blastik Ferenc. Ágnes férjétől azt is megtudtuk, hogy a kiállítás alapját négy sorozat adja. Az Életfák sorozatban a lényeg a tobzódó életöröm sugárzása. A képeken a fatörzsek változatos alakzata, az ide-oda nyújtózó ágak s az előtér és háttér, valamint a virágok-gyümölcsök számtalan szín- és illatvariációja az életben maradás motivációját erősíti. Felkavaróbbak a más tematikát felmutató képek, az ikonikus Arcképek, amelyek ősi képzetek felidézésével mutatják meg egy ember küzdelmes időszakának változó és mégis egységes arcait. Sajátosan, így együtt, maga a sorozat adja ki Sebeő Ágnes önarcképét.
Az Áttűnések szakrális alaphangulatú fotókompilációk, ahol az önmagában is artisztikus fotók formáit, színeit viszi tovább, kilépve az adott fotó kereteiből és ezzel egyszerre mutatva a mélybe és tekintve az ég felé, beavatva a szemlélőt a rejtett gondolatok, érzelmek változó és változatos világába. A sejtszerű, különös, organikus absztrakciókról, a Megasejtekről Blastik Ferenc úgy beszélt mint az ellenségről a saját testben, az agresszív jelenlét, amelyet a gyógyszerek nem feltétlenül tudnak legyőzni, a legyőzendő Rossz kivetítései az életigenlés jegyében.

– A győzelemhez nem volt elég a mellette állók, az együtt érte küzdők támogatása, a gyógyszerek ereje, az életért mindent vállaló erős emberi akarat. A kiállítás megnyitóján még ott lehetett, és vele voltak a hozzá közel állók, de mára nemcsak az életmű zárult le, pihen az alkotó maga is. Örökre.