EUR: 326,27 Ft
CHF: 294,53 Ft
2019. július 17., szerda
Endre, Elek

Életmód

Sziasztok! Botond vagyok, naiv és Tinder-függő

Pontosabban ezt állítják a barátaim. Véleményem szerint azonban az még nem számít függőségnek, ha minden nap – akár a metrón ülve vagy a bevásárlóközpont pénztára előtt kígyózó sorban – valamilyen pótcselekvéstől vezérelve megnyitom az alkalmazást a telefonomon, és azonnal tornára is fogom az ujjamat.

Jobbra, balra. Jobbra, balra. A fenébe. Ezt jobbra kellett volna húzni. Na, nem baj. Hamarosan újra feldobja a lányt a Tinder, majd akkor begyűjtöm. Pontosabban csak gyűjteném, ha az elmúlt hónapok gyakorlata nem az ellenkezőjét mutatná.


Nem is tudom, hogy egyáltalán miért használom ezt az applikációt. Tele van csalókkal, szájhősökkel és könnyűvérű kis cafkákkal. Jó, jó, természetesen nem szeretnék általánosítani, hiszen a kivétel erősíti a szabályt. A gond csupán az, hogy én eddig még nem találkoztam kivétellel, ami persze nem azt jelenti, hogy nem is létezik.

Lassan egy éve, hogy szingli bajtársaim csapatát erősítem. Hosszú ideig voltam kapcsolatban, mondhatni sosem volt átmeneti időszak az életemben. Mindig volt valaki. Az utolsó után azonban valami megváltozott. Valahogy képtelen vagyok közel engedni magamhoz bárkit is. Barátaim hosszas unszolására szereztem be a világ egyik legismertebb randis applikációját, a Tindert, gondoltam, ideje adnom egy esélyt magamnak.


Ma már nagyjából fél éve használom, ám eddig nem sok jóval kecsegtetett. Voltak partnerek, éjszakába nyúló beszélgetések, sőt még egy transzvesztitába is beleszaladtam, szerencsére csak online. Miután elhatároztam, hogy a hátam mögött hagyom a múltat és lehetőséget adok a lányoknak és a randevúknak, azonnal jöttek is a jelentkezők. Természetesen az összes kizárólag szemérmes, komoly kapcsolatot kereső, megbízható férfit keresett. Bingó! Pont erre van szükségem – gondoltam magamban.

Hamar el is jött az első tinderes randi ideje, ami számomra szokatlan módon igen gyors tempóban zajlott. Bármennyire is próbáltam fogni a gyeplőt, nem kevesebb mint négynapos online ismerkedés után a leányzó ágyában találtam magam. Szó mi szó, szuper este volt, bár annak ellenére, hogy hamupipőke komoly és tartós kapcsolatot keresett, hamar eltűnt a ködben, „összezavarodtam” címszóval.

Izzottak a vonalak randi közben

Nem kellett sokat várnom, azonnal jött is a következő meccs. – Szia, Botond vagyok, és hódítani akarok – kezdtem a beszélgetést. A forgatókönyv hasonló volt, mint az előzőnél. Komoly kapcsolat, csak szexet keresők kíméljenek, bla-bla-bla, a szokásos képmutató bemutatkozás. Nem baj, gondoltam, adok ennek is egy esélyt.

Már az is pozitív tulajdonság volt a leányzóban, hogy nem négy nap után, hanem egy hónap elteltével sikerült tető alá hozni a randit, miután mindketten meggyőződtünk egymás szándékairól.

Az eredeti forgatókönyv szerint nekem kellett volna közel 400 kilométert utaznom, ám az eddigi tapasztalatok fényében igyekeztem úgy játszani a lapokkal, hogy inkább ő látogasson meg. A francnak volt kedve autózni közel ezer kilométert azért, hogy ne adj’ isten egy újabb cédába fussak bele.

És milyen jól döntöttem! A hölgy egy „áttornázott” éjszaka után már a következő Tinder-randiját tervezte mellettem, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Telefonpittyegések, hívások tömkelege, rejtőzködő és suttogó telefonbeszélgetések, aminek természetesen minden egyes szavát hallani lehetett, köszönhetően annak, hogy a mindenható inkább csak a hölgy vizuális megjelenésére fektetett hangsúlyt, a szellemi szintjét háttérbe szorítva.

Nos, másnap mintha semmit sem észleltem volna az előző éjszaka lezavart randik szervezéséből, úriember módjára kivittem a pályaudvarra, feltettem az első vonatra, és búcsút is intettem neki. Akkor láttam utoljára. Mily meglepő.

Ezt követően azonban valami megváltozott. Mintha nagy súly esett volna le a szívemről. Valóban Tinder-függő voltam, az alkalmazástól vártam a kényelmes lelki megváltást. Úgy éreztem, végre meggyógyultam. Aki ezek után is ezen a platformon próbálja megtalálni élete nagy szerelmét, azt el kell keserítenem. Természetesen nem állítom, hogy lehetetlen, csupán annak az esélye, hogy belénk csapjon a villám vagy hogy pókerben a legerősebb lapkombináció, a royal flush legyen a kezünkben, nagyjából megegyezik annak a valószínűségével, hogy a Tinderen találod meg életed szerelmét, gyermekeid anyját: nagyjából egy a 750 ezerhez.

Ezért kigyógyult Tinder-függőként azt javaslom azoknak, akik komolyabb, megbízható dolgot keresnek, akár életük párját kutatják reménytelenül bolyongva az online húspiacon, hogy térjenek vissza a jól bevált, hagyományos ismerkedéshez, randevúkhoz. Járjanak tömegrendezvényekre, szórakozzanak, sportoljanak sokat. Legyenek nyitottak, vidámak, empatikusak és kommunikatívak. Így jó eséllyel hamarabb találják meg a nagy őt, mint ha a cybervilág szűk keretei közé szorítva keresik. Az sem kizárt, hogy életük szerelme már réges-régen ott van az orruk előtt, csak még nem látják a fától az erdőt.

Kapcsolódó Cikkek