EUR: 323,00 Ft
CHF: 286,29 Ft
2018. december 10., hétfő
Judit

Külföld

60 éves a Római Szerződés

Hatvan éve, 1957. március 25-én írta alá Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) létrehozó Római Szerződést. Az EGK-ből nőtt ki az Európai Közösségek, majd napjaink Európai Uniója. Az évforduló alkalmából az EU-országok vezetői március 25-én Rómában csúcstalálkozót tartanak.

Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-én vetette fel az EU elődjének tekinthető Európai Szén- és Acélközösség, más néven a Montánunió létrehozását. A gondolatot meghirdető Schuman-beszéd időpontját azóta is “Európa napjaként” ünneplik. Az integráció első lépcsőfokaként 1951. április 18-án írta alá Párizsban Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg a Montánunió-szerződést, amely 1952. július 25-én lépett hatályba. Ez volt az első alkalom, hogy egy addig kizárólag nemzeti hatáskörbe tartozó fontos gazdasági terület nemzetek fölötti hatáskörbe került. 1953 elején hatályba lépett az első európai adó, létrejött a szén és vasérc közös piaca, s megszűnt e nyersanyagok vámja.


A Montánunió sikere láttán előtérbe került az európai politikai integráció megteremtésének terve. Ennek alappilléreként kívánták létrehozni az Európai Védelmi Közösséget, a megállapodást 1952. május 27-én Párizsban írta alá a Montánunióban részes hat állam. A NATO-hoz szorosan kapcsolódó, közös nyugat-európai hadsereg felállítását előirányzó katonai együttműködést azonban a francia nemzetgyűlés nem ratifikálta, a szerződés ezért nem lépett hatályba. (1955-ben egy másik védelmi szervezet, a Nyugat-európai Unió – WEU – alakult meg, de ez már nem tartalmazta a közös hadsereg gondolatát.)

A kudarc után egy időre elakadtak az Európai Politikai Közösség létrehozásával kapcsolatos tervek. A Montánunió külügyminiszterei 1955. június elején az olaszországi Messinában a gazdasági integráció továbbfejlesztéséről döntöttek, és elhatározták, hogy létrehoznak egy európai nukleáris programot (Euratom). A javaslat kidolgozásával megbízott Paul-Henri Spaak belga külügyminiszter jelentését elfogadva 1956 májusában úgy döntöttek, hogy kormányközi tárgyalásokat kezdenek az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Euratom megalakításáról.


Több hónapos tárgyalások eredményeként a Hatok képviselői – országonként két-két fő – 1957. március 25-én írták alá az úgynevezett Római Szerződést az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalapításáról. A római Capitolium épületében lezajlott ceremónián Belgiumot és Franciaországot “csak” külügyminiszter, illetve államtitkár képviselte. Külön egyezményben létrehozták az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) is. A köznyelvben Közös Piacnak is nevezett EGK-szerződés bevezetőjében szerepeltek az európai integráció alapelvei: az európai népek közötti mind szorosabb közösség (unió), a tagállamok gazdasági és szociális fejlődése, az élet- és munkakörülmények állandó javítása, valamint a béke és a szabadság megőrzése. A közös piac létrehozása négy alapelvre, az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgásának biztosítására épül. A vámunió létesítése és a közös kereskedelmi politika mellett a Szerződés adott formát a közös agrárpolitikának (KAP).

Az 1958. január 1-jén életbe lépett Római Szerződés létrehozta a közösség legfontosabb intézményeit: a Közgyűlést (az Európai Parlament elődjét), a Tanácsot, az (Európai) Bizottságot és a Bíróságot. 1967-től az EGK, a Montánunió és az Euratom intézményeinek egyesítése után az Európai Közösségek nevet használták, az időközben 12 tagúra bővült EK alapszerződését először 1987-ben módosították. Az Egységes Európai Okmány az egységes piac bevezetéséről döntött, és véglegesítette a külpolitikai egyeztetések kialakult kormányközi mechanizmusát.

Az integráció további lépése a közösség politikai fogalomként való megteremtése volt. Az 1992. február 7-én aláírt és 1993. november 1-jén életbe lépett Maastrichti Szerződéssel létrejött a jogi személyiséggel nem rendelkező Európai Unió. Az EU első pilléreként határozták meg az Európai Közösségeket, kibővülve a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozásával, második pillérként a közös kül- és biztonságpolitikát, harmadikként a bel- és igazságügyi együttműködést. (A három pillért a 2007 végén aláírt és 2009 végén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés olvasztotta egybe.) Az EU-val együtt számos új intézmény jött létre, mint az európai ombudsman, az Europol, a Régiók Bizottsága, az Európai Központi Bank, s több intézmény (köztük az Európai Bizottság) új nevet, illetve új hatáskört kapott, mint például a Bíróság. A szerződés létrehozta az uniós állampolgárság fogalmát, a tagállamok úgy döntöttek, hogy legkésőbb 1999-ig közös pénzt vezetnek be, és meghatározták a konvergencia kritériumait. A közös fizetési eszközt, az eurót 1999. január 1-jén 11 tagállam vezette be, az euró 2002 óta a készpénzforgalomban is átvette az addigi nemzeti valuták szerepét. Az eurózónának jelenleg 19 tagja van.

Maastricht teremtette meg a keretet az integrációs szervezet további fejlődéséhez, amely az újabb bővítéseket és az intézményes átalakításokat is magában foglalta. Amíg az öt évvel későbbi, 1997. évi Amszterdami Szerződés elsősorban a még szorosabb integrációról döntött, a Nizzai Szerződés 2001-ben kiemelten az EU bővítéséhez szükséges intézményi reformokkal foglalkozott, a 2007 végén aláírt és 2009 végén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés pedig az immár 28 tagúra bővült EU működési kereteit reformálta meg, és az uniót önálló jogi személyiséggel ruházta fel. A szerződés először biztosít lehetőséget az EU-ból történő kilépésre. 2016. június 23-án Nagy-Britannia lakossága népszavazáson az Európai Unióból való kilépésről döntött.

Kapcsolódó Cikkek