2017. november 21., kedd
Olivér

Egyéb Sopron

150 éves a Soproni Múzeum

Fennállásának 150. évfordulóját ünnepli a Soproni Múzeum, amely ma az ország egyik leglátogatottabb múzeuma.  A jeles évforduló kapcsán dr. Tóth Imre igazgatót kérdeztük az intézmény életéről.


– Mit emelne ki a jubileum kapcsán? Komoly évforduló egy múzeum történetében.
– Tudni kell, hogy a Soproni Múzeum jogelődje 1867-ben alakult meg egyesületi formában. Többszöri átalakulása, szervezeti változásai ellenére folyamatos működésével az ország legrégebbi vidéki múzeumának tekinthetjük. A várost a XX. századig megkímélték a nagy történelmi viharok, így a gazdag történelmi múlt emlékei nagy számban fennmaradtak az utódok számára. A múzeum és műtárgyállománya is átvészelte az első világháború utáni területi rendezést, a második világháború bombázásait, és ma az ország egyik leglátogatottabb múzeuma. Természetesen szeretnénk megünnepelni ezt a 150 éves történetet. A Lábasházban a múzeum raktárban pihenő anyagából válogatott nagyszerű barokk alkotásokat nézhetnek meg az érdeklődők, míg áprilisban országos konferenciát tartunk a városban. Azt javaslom, hogy aki a napokban a Storno-ház felé jár, pillantson fel az első emeleti ablakokba, ahol a múzeumban és a múzeumért dolgozó elődeink tekintenek le az arra járókra. Remélem, elégedetten.


Tóth Imre lelkiismeretesen vezeti a múzeumcsoportot
Fotó: Pluzsik Tamás

– Nem kis felelősség egy múzeumcsoport irányítása. Mivel telnek a napjai?
 A feladat valóban sokrétű. Egyszerre meg megfelelni annak az elvárásnak, hogy a ránk bízott értékeket tovább tudjuk őrizni, ennek tárgyi és személyi feltételeit biztosítsuk, egyszersmind a látogatói igényeket jól kiszolgáló, a modern médiumok között is versenyképes, mindenki számára nyitott kultúraközvetítő intézményként működjünk. Ez azzal jár, hogy a múzeumok hagyományos szerepét újragondoljuk, és a XXI. század elvárásaihoz igazítsuk. Sokat gondolkodunk arról, hogyan lehet ezt megvalósítani. A nemrég megnyílt, a város és a minisztérium által támogatott Macskakő gyermekmúzeumunk például teljesen új színfolt Sopronban, és az országban is úttörő kezdeményezésnek számít. A felnőtteket saját – baráti köri tagjainkból és kollégáinkból álló – színtársulatunkkal próbáljuk elcsábítani. Emellett történeti színielőadásokkal, játékokkal vagy akár a manapság oly népszerű gasztronómia segítségével szeretnénk egyre többeket a múzeum használóivá és jó ismerőseivé tenni. Közben a megjelenésünket is folyamatosan frissítjük.

Egy régi kép a háborúk időszakából, 1913-ból
Fotó: Soproni Múzeum

– Ön történész. Ezt a szakmát jelenleg mennyire tudja művelni?
 Noha sok helyre hívnak előadni, zömében mégis akkor vagyok történész, amikor a többiek már lefeküdtek aludni. Mivel a kutatásaim elsősorban a külpolitika, diplomácia témájához kötődnek, ha tehetem, meglátogatom a hazai és a fontosabb külföldi levéltárakat, rengeteg irat megy át a kezemen. Alapvetően nem krónikásnak tartom magam. Azt szeretem, ha sok, gyakran egymásnak ellentmondó, félrevezető, sokszor mérhetetlenül manipulált forrásból értelmes gondolatokat tudok következtetni. Hasonlít ez ahhoz, amit Poirot-tól és társaitól is látunk. A történelem, mint ahogy a jelenkor is, és benne az ember, elég összetett rejtvény. Szeretem megfejteni. Eközben egyúttal saját szórakoztatásomról is gondoskodom. Magyarán: a hobbimat művelem. Ezenközben azonban nagyon kell ügyelni, hogy a szaktörténész tartózkodjon a kordivatokról, ne elvárásoknak, hanem saját szakmája szabályainak feleljen meg.


A Soproni Múzeum kiállítótereit sok-sok turista tekinti meg
Fotó: Soproni Múzeum / Bolodár Zoltán

– Milyen egyéb elfoglaltságai vannak még?
– A kutatás mellett egyetemen tanítok és számos társaság, akadémiai bizottság, tudományos szervezet, kör és alapítvány életében és munkájában veszek részt. Ezekben részben a munkahelyemet, részben önmagamat képviselem. Szóval akad dolog bőven.

Népszerű a Storno-ház Sopronban, ami a múzeum központi épülete
Fotó: Soproni Múzeum / Bolodár Zoltán

Kapcsolódó Cikkek