2017. november 19., vasárnap
Erzsébet

Egyéb Zalaegerszeg

A Lord a maximumot hozza a Rockmajálisra

1972-ben alakultak Szombathelyen, mindmáig aktívan koncerteznek, sőt 45. ünnepi bulijukon zsúfolásig megtöltötték a Papp László Budapest Sportarénát. A zenekar nevét egy cigarettamárka ihlette, de a sikerhez az is kellett, hogy a korszak slágereinek feldolgozása után továbblépjenek a saját szöveg és dallamvilág területére, az i-re a pontot pedig Pohl Misi frontember tette fel.

– Misi, 1981-óta állsz a csapat élén, emlékszel még a kezdetekre?


– Nagyon régi történet, a Roller zenekarból igazoltam át akkoriban. Fesztiválokon játszottunk, ahogy a Lord is, ott hallottak énekelni. Megkeresett Vida Feri az ajánlattal, örömmel vállaltam, azóta megszakítás nélkül a színpadon állok.

– A Vándor című dalotokat mindenki ismeri, az alapdalaitok mindmáig kedvencek?


– Azok. Többször mondtam már, hogy az emberek fülén keresztül a szívükig szeretnénk hatolni, ezek a dalok pont olyanok, hogy odáig eljutnak. Balogh József „tanár úr” nagyon jól írt, mindig megkönnyezem, ha rá gondolok. Nagyon szerettem vele dolgozni, kiegészítettük egymást, fantasztikus ötletei voltak, nagyon hiányzik amióta elveszítettük, de az élet megy tovább, azóta próbálom én megoldani a dolgokat. Az új lemezre én is és Nyerges Attila is írt dalokat, valahogy mindig alakul. De nem véletlen lett a Vándor a Lord együttes himnusza!

– Az elmúlt időszak fekete éve volt a rajongóknak?

– Bizonyára. Nádas Károly elvesztésével kezdődött, 1981-ben ő volt a dobos. Őt követte a kultikus szövegeinket jegyző Balogh Józsi, majd Sipőcz Ernő, nemrég pedig Vida Feri, az alapító. Nehéz feldolgozni, de nem lehet ellene semmit tenni. Méltóképpen megemlékeztünk róluk a  45. jubileumi születésnapi koncertünkön telt ház előtt. Még ma is libabőrös leszek, ha visszagondolok, milyen érzés volt ennyi ember előtt játszani, ez a Lord zenekar és a közönség igazán közös ünnepe volt. Bárki bármit mond, büszkék vagyunk arra, hogy megtöltöttünk egy egész arénát. Ez a második életünk, az első a 80-as években volt, a következő a 2000-es években kezdődött el, amikor újraélesztettük a csapatot. De azt soha nem gondoltam volna, hogy 2017-ben még mindig tele lesz a koncertnaptárunk.

– Nem fáradtál bele?

– Nem, pedig voltak fárasztó pillanatok, főleg éjszaka buli után hazafelé menni, de persze ez a velejárója, hozzászoktunk ennyi idő alatt. Aztán feltöltődőm megint, újra és újra felkészülök a megfelelésre, és jöhet a következő koncert. A közönségünk megszokta, hogy mindig a maximumot kapják tőlünk, ígérem, így lesz ez Zalaegerszegen is a Rockmajálison.

Kapcsolódó Cikkek