2017. november 05., vasárnap
Imre

Külföld

Észak-Korea: Atomra atom

A Koreai-félszigeten tapasztalható feszültség és veszély kiváltó oka az amerikai politika ellenséges és igazságtalan viszonya a Koreai Népi Demokratikus Köztársasághoz (KNDK) – egyebek mellett ezt állítja esszéjében az észak-koreai rezsim, valamint az Egyesült Államok és Dél-Korea ismét kiújuló konfliktusának kapcsán Kim Kwang Hak, a KNDK külügyminisztériumának kutatója.

A kommunista állam szakértőjének nemrég jelent meg egy hosszabb esszéje a témával kapcsolatban, ami értelemszerűen merőben más, mint az USA megközelítése a problémáról. Érdekes lehet azonban elolvasni azoknak, akiket érdekel a nemzetközi konfliktus és annak lehetséges kimenetele, illetve kíváncsi az észak-koreaiak sajátos elemzésére.


Kim Dzsong Un első számú észak-koreai vezető, a Koreai Munkapárt első titkára beszél a párt központi tanácsának ülésén Phenjanban (MTI/EPA/Rodong Sinmun)

A Koreai Munkáspárt 7. kongresszusán Kim Dzsong Un, a párt elnöke a következőket mondta:
– Az elmúlt több mint 60 évben, vagyis a fegyverszüneti egyezmény aláírása óta az Egyesült Államok tovább ragaszkodik a Dél-Koreában és a térségben állomásoztatott agressziós erők fenntartása mellett, mely a dél-koreai és a környező régióban, és folytatja az északi országrész ellen irányuló nukleáris háborús gyakorlatokat, évről évre súlyosbítva ezzel a feszültséget.

Az alábbi tanulmány a Koreai-félszigeten növekvő feszültség kiváltó okaival és az amerikaiak a KNDK-val szemben alkalmazott politikájával foglalkozik. Legalábbis észak-koreai megközelítésből, vagyis a szöveg hű fordításnak ez az oka.


Észak-Korea mindenre felkészült (MTI/EPA/Yonhap/Rodong Sinmun)

“A leírások szerint a Koreai-félsziget az elmúlt évszázadban a feszültség éleződésének ördögi körébe került, mely évről évre egyre csak nő. Van egy létező probléma a félszigeten, amely felhívja a világ érdeklődését és figyelmét, és már néhány évtizede számtalan politikus, döntéshozó és a szakértő próbál dülőre, azaz megnyugató „megoldásra” jutni.
A legtöbb szakértő véleménye szerint a domináns szempont az, hogy „a félsziget problémájának eredete az észak-koreai nukleáris erőre vezethető vissza”, és a rendezés esélyei olyan homályosak, mint a parttalan vita arról, hogy “mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás”. Úgy vélik, és ezt le is szögezik, hogy a Koreai-félszigeten soha nem lehetnek nukleáris fegyverek, másrészt pedig KNDK növeli a feszültséget azzal, hogy atomfegyvereket birtokol.
Más szóval, ezen az állítások azon alapulnak, hogy azzal ugyan semmi probléma nincsen, ha a nukleáris nagyhatalmak több ezer atomtöltet szállítására, illetve bevetésére alkalmas rendszereket telepítenek oda, ahová azt az érdekeik megkövetelik, de a KNDK önvédelmi céljai érdekében tett lépéseket soha nem szabad megengedni.
Szóval lenne néhány kérdésem azok számára, akik úgy tüntetik fel magukat, mint akik a „koreai nukleáris leszerelés hívei” a lelkesen szónokolnak arról, hogy „semmilyen körülmények között ne legyenek a nukleáris fegyverek a félszigeten”.
Miért hunynak szemet azon tény előtt, hogy az Egyesült Államok gyakran fitogtatja az erejét a térségben a nukleáris eszközökkel, beleértve a repülőgép-hordozókat, stratégiai bombázókat, tengeralattjárókat, miközben nem elégedett meg azzal, hogy már több mint 1000 különböző típusú nukleáris fegyvert telepított a Dél-Koreába a hidegháború alatt?
Miért tartja titokban, hogy Dél-Korea fölé az Egyesült államok tart „nukleáris ernyőt”? Miért nem lehet egyszerűen nemet mondani annak az Egyesült Államoknak, amely leghangosabban szónokol a nukleáris fegyverek terjedése és a nemzetközi jog megsértése ellen, ám vaknak álcázza magát, amikor az érdekszférájához tartozó országok interkontinentális ballisztikus rakétáiról és tesztelésükről esik szó, vagy az Egyesült Államok által végrehajtott – és a nemzetközi jogot sértő – Irak, Afganisztán és Líbia elleni brutális támadásról esik szó?
A Egyesült Államok és szövetségesei álszent felhívása a „nukleáris leszerelés a Koreai-félszigeten”, csupán saját önző céljai és érdekei megvalósítását szolgálja, és semmi köze sincs a valódi béke és a biztonság megteremtéséhez.
A Koreai-félsziget problémájának semmi köze a KNDK által birtokolt atomfegyverekhez. A bajok forrása nem más, mint az Egyesült Államok több évtizedes ellenséges politikája, mely nyomán az úgynevezett „szuperhatalom”, arra kényszerítette az atomfegyvermentes KNDK-t, hogy függetlensége megőrzése érdekében atomfegyverkezzen.
Az Egyesült Államok KNDK-val szemben fennálló ellenséges politikájának az a mozgatórugója, hogy megalakulása első pillanatától óta nem ismerte és ismeri el a KNDK szuverenitását, és ezt a barátságtalan gesztust tovább erősítették a soha nem látott politikai, gazdasági és katonai nyomással, amely már több mint fél évszázada tart. Más szóval, az USA az, s nem a KNDK az, amely az ellenségeskedés politikájának útjára lépett.
Amerika azon álláspontja, mely úgy ábrázolja magát, mint a világ békéjének és stabilitásának az őrét, nem más, mint a területi különválás és a háborús helyzet állandó és helyrehozhatatlan fenntartása, az egységes koreai nemzet megosztása, egymással való szembefordítása egy testvérgyilkos háborúban.
Ugyanakkor az Egyesült Államok által korábban Dél-Koreába telepített nukleáris fegyverek és az ellenséges légkör állandósítása a folyamatos nukleáris zsarolás érdekében történik, hogy a gazdasági szankciókkal együtt súlyosan veszélyeztessék a KNDK szuverenitását és boldogulását. A szembenállás nem a KNDK-nak az USA biztonsága elleni fenyegetése miatt állandósult, sokkal inkább azért, mert a KNDK más ideológiát, más rendszert követ, mint az USA, és nem engedelmeskedik az amerikai nyomásnak, továbbá a KNDK akadályozza stratégia törekvéseit az ázsiai régióban.

A szembenállás nem csak az elmérgesedett viszonyról szól, mert ez a teljes elutasítás azon a makacs meggyőződésen alapul, hogy a KNDK-t minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell semmisíteni. Az amerikaiak nem elégednek meg az egyszerű szankciókkal vagy katonai fenyegetéssel; teljesen blokkolták a légi, földi és tengeri utakat, hogy a KNDK-t megfojtsák, és ugyanakkor az Egyesült Államok közvetlen veszélyt jelent több ezer nukleáris fegyverével, hogy még a létezési jogát is megtagadják a KNDK-tól. Ha meg akarjuk oldani ezt a problémát, világosan meg kell érteni a kiváltó okokat. A feszültség kiszélesedése abból ered, hogy az Egyesült Államok súlyosan veszélyezteti a KNDK függetlenségét a szomszédságába telepített nukleáris fegyverek által. Az kristálytiszta tény, hogy a KNDK nem engedheti meg magának, hogy teljes erejével a gazdaság fejlődésére fókuszáljon, amikor a legnagyobb atomhatalom fenyegeti és zsarolja a jóval csekélyebb méretű és lakosságú országot (nukleáris) kardcsörtetésével már több mint fél évszázada.

Mi csak akkor léphetünk a fejlődés útjára, ha túl tudjuk élni ezt a helyzetet. Most képtelenség a békéről, a fejlődésről és a jólétről beszélni, amikor a létezéshez való jogunkat is fenyegetik. Azok az erők, melyek a nukleáris fegyverek révén érik el politikai és katonai céljaikat, legújabb tudományos és technológiai eredményeket rossz célra akarják fordítani, és ezért siettették a múltban fegyverarzenáljuk mennyiségi és minőségi fejlesztését.

Még most is, amikor a nukleáris hatalmak azzal indokolják fegyverkezésüket, hogy csupán önvédelmi célokat szolgálnak és a nemzetközi béke és stabilitás, valamint a megelőzés miatt van szükségük az atomeszközökre. Mellesleg két okból fejleszti az USA nukleáris potenciálját: Az egyik nukleáris hegemóniája révén növeli zsarolási potenciáját és veszélyeztetési képességét, a másik pedig semlegesíteni próbálja ezt a fajta fenyegetést és meg akarja védeni magát. Az első igazságtalan célok érdekében történik, míg utóbbi esetében ezt jogos önvédelemként is lehet értelmezni. A KNDK soha sem akart nukleáris hatalommá válni, a birtokában lévő a nukleáris fegyvereket úgy kell értelmezni, mint az igazság fegyvereit, mert számára létszükségletet jelentenek ezek a fegyverek, hogy megvédje a létezéshez való jogát a szuverenitását fenyegető veszélyektől. A KNDK soha nem fenyegette a világot háborúval, ráadásul még soha nem használták őket gyakorlatilag, nem úgy, mint az USA. A KNDK több javaslatot tett arra, hogy megteremtse a békés és atomfegyvermentes Koreai-félszigetet, és őszinte erőfeszítéseket tett ennek érdekében. Például a KNDK kormánya nyilatkozat tett 1986 június 23-án és 1991. július 30-án, és igyekezett kiküszöbölni az USA részéről érezhető növekvő nukleáris fenyegetést tárgyalások és párbeszéd, valamint a nemzetközi jog eszközeinek az igénybevételével. Mindezen erőfeszítései nyílt ellenségeskedéssel és katonai fenyegetéssel találták szembe magukat, a KNDK-t kinevezték a „gonosz megtestesítőjének”, „csaló nemzetnek”, „a zsarnokság előőrsének” és a KNDK vált a nukleáris szuperhatalmak eddigi legnagyobb ellenfelének. Így az egyetlen lehetőség maradt az ellenállásra, az „atomra atom” jelszó megvalósítása.

A nukleáris elrettentő erejével a KNDK nem igazságtalanságot követ el, amellyel felforgatni akarja a békét, és amellyel minden ok nélkül veszélyt jelent. A hatalmas nukleáris erő az igazság kardját jelenti, amellyel a KNDK megvédi a jogait, önmagát, az USA egyre növekvő ellenséges politikájával szemben.

Az Egyesült Államok ellenséges politikáját a KNDK rendkívül veszélyesnek tartja, igazságtalannak és indokolatlannak, ami teljes mértékben aláássa egy független állam jogait, észak-koreaiak millióinak jogát, valamint veszélyt jelent az észak-ázsiai régióra és a világ egészére.

Számos országgal van ellenséges viszonya országunknak, aminek a világháborúk és egyéb nemzetközi viták az okozói. Azonban összehasonlíthatatlan ahhoz képest, mint amilyen ellenségességgel fordul Amerika a KNDK felé. Ez az ellenségesség megrögzött és mélyen gyökerező elutasítása a másik félnek.

Képtelenségek azok az állítások, amelyek az Egyesült Államok különböző kutatóintézetei állítanak, miszerint a KNDK politikai rendszere “nem stabil, és irracionális”, mint egy “irracionális állam”, ami összeomlana, ha nem lennének nukleáris fegyverei.

Pár héttel ezelőtt, Tillerson, az amerikai külügyminiszter elismerte, hogy az amerikai politika elmulasztott a KNDK felé nyitni az elmúlt 20 évben, miközben Japánnal és Dél-Koreával ez sikerült. Pár nappal ezelőtt pedig az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete azzal érvelt, hogy nem reális cél a nukleris fegyverek teljes leszerelése világszerte, mert azokra szükség lehet a biztonság érdekében egyes “megbízhatatlan” hatalmak, a “rossz szereplők” miatt.

 

 

Amerikai célja, hogy a KNDK-t politikailag, gazdaságilag elszigetelje. Ezért használ olyan szavakat és jelzőket országunkra, mint pld. a “gonosz tengelye”, “rossz hely”, “csaló nemzet”, vagy éppen, ahol “államilag támogatják a terrorizmust”.

 

Az Egyesült Államok Kongresszusának fizetett beszélői rendre aggodalmukat fejezik ki a koreai nép nehézségei miatt, és felhívják a figyelmet az életszínvonal emelesének fontosságára. Ehhez képest az utóbbi időben az élelmiszerek és a mezőgazdasági termékek értékesítésének ügyében kibővítették a szankciókat

 

Mindent összevetve: Amerikai képmutató és megtévesztő.

Az USA a legfejlettebb atomháborús hardverrel rendelkezik, és a programjának nyílt kidolgozása és lebonyolítása  a „Lefejezés hadművelet” nevet kapta, ami célzás a KNDK legfelsőbb vezetésének megsemmisítésére.

 

Nincs olyan ország a világon, ami elnéznek ilyen törekvéseket.

 

A KNDK köteles a legkeményebben visszaütni, ha szükséges.

A világ még mindig emlékszik „Able Archer-83”-ra, egy nukleáris megelőző támadás gyakorlására, amit a NATO rendezett 1983 novemberében. Ez egy teszt volt, hogy egy nukleáris megelőző csapást hogyan lehessen mérni a Szovjetunióra.

 

Az ehhez hasonlóan ellenséges lépései az Egyesült Államoknak a KNDK ellen egy olyan nukleáris Armageddont kockáztat, amit a világ még nem tapasztalt.

Abban az esetben, ha egy nukleáris háború tör ki a Koreai-félszigeten, az a háború nem korlátozódhat a régióra; az egész Északkelet-Ázsiát, Észak-Amerikát és az egész világot érinteni fogja, mint egy nukleáris holokauszt.

Becslésem szerint a háború kitörése a Koreai-félszigeten 4  pusztító csapással járna, aminek a gazdasági vesztesége elérné a 2 ezer milliárd dollárt. A halálos áldozatok száma elérné az 1 milliárd embert.

Az Egyesült Államok ellenséges politikáját a KNDK igazságtalan politikának tartja, mivel súlyos fenyegetést jelent nemcsak a Koreai-félsziget, hanem az egész világ békéjére és biztonságára.

Mi továbbra önvédelmi képességünket akarjuk növelni, mert az Egyesült Államok és vazallusai folyamatosan nukleáris fenyegetéssel és zsarolással provokálnak minket.”

Kapcsolódó Cikkek