2017. november 03., péntek
Győző

Egyéb Ózd

Húsvét Isten „bölcsességének” kiteljesedése

A mai ember is sokszor értetlenül áll a szenvedés és a halál kérdései előtt. A keresztény válasz, hogy Krisztus az Istenember, aki szeretetből egy lett közülünk, hogy ne mondhassuk, hogy távol van az Isten, önként magára vette és megszentelte a kereszt jelezte szenvedést, és önmagában (de értünk!) megsemmisítette a hálál kegyetlen valóságát. Húsvét azt üzeni, hogy van feltámadás, mert az élet, amit Istentől kapunk, erősebb a halálnál, az elmúlás sugallta reménytelenségnél.

Olyan jó lenne, ha értenénk, hogy a karácsonyi és húsvéti ünnepek nemcsak a pihenésünket és emberi, főleg családi kapcsolataink megélését, megújítását szolgálják, hanem tanítani is akarnak minket Isten lehajló (alázatos) szeretetéről, és arról, hogy számunkra pedig felemelő és nem megalázó, ha elfogadjuk az ő közeledését. Lazaságunk titka lehetne az ő oktalannak tűnő, de nagyon mély jóságának, tapintatának, egyszóval szeretetének elfogadása.


A Filippi levél azt tanítja Jézusról, születésének és halálának csodáját összekapcsolva, hogy Ő az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. (Fil 2,5-8)

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

 

Tehát az a Szeretet, amely karácsonykor megjelent, elhagyva az égi dimenziót, abban teljesedik ki, hogy húsvétkor ezt a földi élét is „átadja”, és a kereszten utolsó ruháitól is megszabadulva meghal. Miattunk, de értünk. A porszemnyi Istenember immár halott. Semmi. Mint egy szülő, aki értünk adta az idejét, pedig ő idő feletti. Értünk adta minden erejét, pedig ő alapból mindenható. Nekünk adta értünk dobogó (vagy éppen vérző) szívét, életét, pedig ő eredetileg örökkön élő, s „csak” lélek (ezért láthatatlan az és ezért nem vonatkozik rá a keletkezés és az elmúlás szabálya). Ráadásul Ő eleve tudta, hogy nem biztos, hogy mi mind meghatódunk ettől… Mégis megtesz értünk mindent, mert mi az övéi vagyunk!


Jézus megsimogatta az emberi világot 2000 éve: részt kért belőle, és meghalt értünk, majd feltámadt (és így nemcsak lehajolt hozzánk és megölelt, hanem fel is emelt), hogy örökké éljünk, hogy értsük őt, hogy részünk lehessen Benne. Ő szeret és megbocsát, és magasra emel minket, a porszemeket. Ő, aki értünk kicsinnyé lett karácsonykor, semmivé a kereszten és „minden” lett húsvét hajnalán. Életet kaptunk. Reményteli életet. Örök életet. Ezért a legnagyszerűbb ünnepünk a húsvét.

Mischinger Ferenc rk. plébános

Kapcsolódó Cikkek