EUR: 323,05 Ft
CHF: 286,81 Ft
2018. december 10., hétfő
Judit

Extra

Kóma: István nyolc hónapja várja, hogy felébredjen felesége

Nyolc hónapja fekszik éber kómában Annamária, miután négyszer újraélesztették, és a kisbabáját is elvesztette. Férje, a szombathelyi Kálai István ápolja őt a nap huszonnégy órájában. A férfi a Lokálnak elárulta: arról álmodozik, hogy szerelme felébred, és templomban is oltár elé vezetheti.

– A feleségem a legfontosabb számomra, ugyanúgy teszem az arcom a kezébe, mint amikor még jól volt. Gondoskodom róla, mellé fekszem és átölelem. Csak az fáj, hogy nem tudok még többet tenni érte. Azt hiszem, nem lehet feldolgozni ezt a helyzetet, úgy is mondhatnám, hogy minden napra jut egy félórás bőgés. Így kijön a feszültség, de az embernek nem szabad magába roskadnia, menni kell előre. Abban biztos vagyok, hogy ha elvesztettem volna őt, biztosan felkötöm magam – mondta határozottan István.


Rossz hallgatni a szavait, érezni, hogy ezt már ezerszer átgondolta. István tavaly nyár elején a világ legboldogabb embere volt. Felesége csodával határos módon teherbe esett, pedig az orvosok korábban azt mondták, hogy ez természetes úton biztosan nem fog megtörténni. A pár azonban mindennél jobban szeretett volna gyermeket, ezért korábban hitelt is felvettek, hogy megkezdhessék a lombikprogramot, amelynek a kiegészítő kezelései nagyon sokba kerülnek. A kezelés végül sikeretlen volt, később Annamária mégis teherbe esett.

Minden tökéletesnek tűnt, egészen tavaly júliusig. Annamáriának fájt a lába, kiderült, hogy trombózist kapott. A kórházban nem javult az állapota, egyik reggel embóliát kapott, elszabadult a vérrög a testében. Az orvosok négyszer élesztették újra, végül a 41 éves asszony kómába esett.


– A babánk ekkor volt 14 hetes, szörnyű érzés, hogy elvesztettük. Annyira szerettük volna, olyan nagyon sokat küzdöttünk érte! Azt sem tudjuk, hogy kislány vagy kisfiú lett volna – sóhajtotta István, aki otthon ápolja a feleségét.

– Éber kómában van, ez azt jelenti, hogy nézelődik, esetleg ásítozik, de mozogni egyáltalán nem tud. Nagyon gyenge kézszorításokkal próbálja tudtomra adni, ha valamit szeretne. Ezenkívül nem tudunk kommunikálni egymással. Általában reggel hétkor felkelek, megcsinálom a reggelijét, amit leturmixolok, leszűröm duplán, és szondán keresztül táplálom. Jön a mosakodás, majd kitakarítok, elkészítem az ebédünket, azt is duplán kell turmixolni és szűrni. Ki kell számolni a szénhidrátot, fehérjét, hogy minden stimmeljen. Volt egy gyenge cukorbetegsége, ezért erre nagyon figyelni kell. Aztán jön a tornáztatás, a pelenkacsere, fésülködünk, szépítkezünk, majd vacsora. Természetesen nem lehet magára hagyni, ezért nem tudok munkát vállalni, jó lenne valamilyen otthon végezhető, de sajnos még nem találtam. A tartalékunkból kifogytunk, és a hitelünk – amit a lombikprogram miatt vettünk fel, és azért, hogy elköltözhessünk – is egyre duzzad, már 1,3 millió forintra rúg. A feleségem rokkantsági nyugdíjat kap, én pedig ápolásit, így jön össze kettőnknek 135 ezer forint havonta. Ebből fizetjük többek között az albérletet, a rezsit, a kölcsön részleteit. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, örülnénk bármilyen felajánlásnak. Főleg diabetikus és glutén-, illetve tejtermékmentes élelmiszereknek, háztartási szereknek, bárminek – fogalmazta meg István, akinek a legnagyobb vágya mégis az, hogy egyre jobb legyen „Ancika” állapota, ébredjen fel, hogy újra elvehesse, ezúttal templomban. Már bakancslistát is készített arra az esetre, ha megtörténne velük a csoda.

– 2008-ban ismerkedtünk meg, még Kiskunfélegyházán. Három évig kitartóan udvaroltam neki, majd összeköltöztünk. Egészen 2014-ig voltunk élettársak, akkor tartottuk az esküvőnket. Eldöntöttük, hogy Szombathelyre költözünk. Volt munkánk, én operátorként, ő pedig egy takarítócégnél kapott állást. Nem voltunk gazdagok, de boldogok igen, már csak a gyerek hiányzott. Mi jóban, rosszban egymáshoz tartozunk, így még nem mondtam le semmiről. Van bakancslistám! Ha jobban lesz, akkor templomban is elveszem, és újra pihenünk majd Szentesen. Van ott egy hatalmas üdülőközpont, a termálfürdőnél béreltünk egy faházat. Jó lenne újra ott lenni, olyan hatalmas platánfák vannak, amilyeneket még négy ember is alig bír körülölelni…

Kapcsolódó Cikkek