EUR: 323,65 Ft
CHF: 287,17 Ft
2018. december 14., péntek
Szilárda

Belföld

Szálljon le a föld alá és csodát láthat

A virágba borult fák, a természet ébredése ezekben a hetekben sokakat csábít a szabadba, ám egy kellemes kirándulást érdemes lehet összekötni barlangtúrákkal is. A hazánkban található cseppkőbarlangokban ugyanis meseszép képződményeket csodálhatunk meg, melyek némelyike jégcsapra emlékeztet.

A Baradla-barlang hazánk legrégebben kutatott, legismertebb, évszázadok óta látogatott cseppkőbarlangja. Az Aggteleki-karszton több bejárattal nyílik, ezért Aggteleki cseppkőbarlang néven is ismert. Hosszúsága a Szlovákiában nyíló, vele egy rendszert alkotó, 5,3 km-es Domica-barlanggal együtt meghaladja a 25,5 km-t. Természetes bejárata Aggtelek község határában, a messziről fehérlő magas sziklafal tövében nyílik. A barlang természetes bejárata ősidők óta nyitott, ott még a kőkorszak végének embere is menedékre talált.


Baradla barlang belseje Wikipédia

A barlanglátogatás megkönnyítése érdekében, az első kiépítést 1806-ban végezték el. Talán kevesen tudják, hogy a barlangot az UNESCO 1995-ben a Világörökség részévé nyilvánította. A teljes barlangrendszert és vízgyűjtő területét – a Domicával együtt – 2001-ben pedig a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelmét rögzítő ramsari egyezmény hatálya alá helyezték. Az Aggteleki Nemzeti park legvonzóbb látványossága egész évben, szünnap nélkül várja a látogatókat, akik több túraútvonal közül választhatnak.

A Baradla több jellegzetes szakaszra osztható. Az aggteleki bejárat környékére a jelentős méretű, cseppkőképződményekben gazdag, hatalmas termek jellemzőek. Az Aggtelek és Jósvafő között húzódó 6,6 km hosszú, közel horizontális lefutású főág tulajdonképpen a felszín alatt folyó patak medre. A kanyargó sziklaalagút átlagosan 10 m széles, 7–8 m magas. Néhány helyen hatalmas teremmé szélesedik, máshol a leszakadt kőzetblokkok törmelékhegyeket alkotnak.


A Baradlát cseppkőgazdagsága tette ismertté. A csepegő vizek mésztartalmának kicsapódásával keletkezett változatos nagyságú, színű és formájú, egyedülálló látványt nyújtó cseppkőoszlopok, függő és álló cseppkövek, cseppkőlefolyások  szinte mindenhol megtalálhatók. A cseppkövek jelentős méretük ellenére viszonylag „fiatalok”. Nemzetközi összefogással végzett vizsgálatok során a szakemberek megállapították, hogy az aggteleki szakaszon vett minta kora 60-120 ezer közötti, míg a jósvafői részen gyűjtött kisebb képződményeké 100 év és 67 ezer év között változik.

Ha valaki a fővárosban lakik és nem akar ilyen hosszú utazást tenni, Budapesten is ellátogathat Magyarország leghosszabb barlangjába, a pompázatos Pál-völgyi barlangrendszerbe, melynek a turisták által látogatható hossza 500 méter.

A barlangrendszer bejárata a Szépvölgyi út 162. sz. alatt van. A Szépvölgyi út mentén létesített kőbányából nyíló barlangok már 1902-ben felkeltették az arra járó turisták figyelmét. Azonban a barlangok néhány méteres járható szakasz után sorra beszűkültek. A szájhagyomány szerint 1904 júniusában egy, a bányaudvar szélén legelésző birka alatt beszakadt a föld. Az állat kimentésére odasietett a barlangfelügyelő fia, Bagyura János aki észrevette, hogy az üregnek folytatása van. Amikor a barlangkutató turisták, köztük Jordán Károly és Scholtz Pál Kornél megtekintették az üreget, némi sziklabontás árán sikerült az akkori Pál-völgyi-barlang elülső, cseppkövekkel is díszített szakaszába bejutniuk. Az új barlang még a barlangászat szaktekintélyének, Benno Wolfnak a figyelmét is felkeltette, a Turistaság és Alpinizmus Kiadó 1904-es rendkívüli tematikus számában írt róla.

Pál-völgyi barlang belseje cseppkövekkel Wikipédia

 A lelkes kutatók 1910-ig folytatták munkájukat, és helyenként robbantás segítségével felfedezték a barlang körülbelül 1 kilométer hosszú szakaszát. A barlangot a kutatások és a barlangrendszer feltérképezése után a Pannónia Turista Egyesület tagjai látták el elsőként lépcsőkkel, korlátokkal, áthidalásokkal. Az így járhatóvá tett szakaszt 1919-től a nagyközönség szakavatott vezetők kíséretében, karbidlámpák fényénél tekinthette meg.

 

A második világháború során óvóhelynek használták a barlangot. Ez sajnos azzal járt, hogy a barlang berendezéseiben és képződményeiben sok kár keletkezett. A háború után némileg helyrehozták a károkat, de komolyabb felújításra csak 1973-ban került sor, mikor korszerűsítették a villanyvilágítást és az utakat a barlangban.

1989-ben egy újabb szakasz és egy új kijárat került kiépítésre. Ezzel megteremtődött az útismétlés nélküli látogatás lehetősége, s egyben a barlang befogadóképessége is nőtt. A kiépített szakasz ezzel az utolsó bővítéssel elérte az 500 méteres hosszúságot. Miután 2011. december 11-én megtalálták az összeköttetést a Pál-völgyi–Mátyás-hegyi és a Harcsaszájú–Hideg-lyuk barlangrendszerek között is, az így létrejött Pál-völgyi-barlangrendszer 28,6 kilométeres hosszúságával, megelőzve az addig leghosszabbnak ismert Baradla-Domica barlangrendszert, Magyarország leghosszabb barlangjává lépett elő.

A barlang változatos látnivalókat kínál: a jó akusztikájú Színház-teremtől a Meseország cseppkő-képződményeiig. Egyes cseppkövek állatokra emlékeztetnek, így elefántra és krokodilra. Legérdekesebb látványosságai a változatos, csillogó kalcitkristályok és kagylólenyomatok, valamint a meseszerű cseppkövek és különleges sziklaalakzatok. A barlang Budapest jelentős természeti értéke, amely fokozottan védett.

Kapcsolódó Cikkek