2017. november 22., szerda
Cecília

Egyéb Nagykanizsa

Van hal és van kapás is

Pezseg az élet a csónakázótónál. Amióta a Vasutas Horgászegyesület kezeli a 44 hektáros vízterületet, visszatértek a horgászok a partra, és van is mit horogra akasztaniuk.

Németh László, a Vasutas Horgászegyesület (VHE) elnöke emlékeztet: a város döntése alapján 2016. január elsejétől „kapta vissza” a kanizsai horgásztársadalom a Csótót, hiszen előtte a megyei horgászszövetség volt a gazdája. A tulajdonosi döntést mindenki örömmel fogadta, a VHE pedig felvállalta annak felelősségét, hogy aláírja a halgazdálkodási jogot is biztosító szerződést.


– Elkészítettük halgazdálkodási tervünket, amit bemutattunk az önkormányzatnak és a hatóságnak, és úgy kezdtük a munkát, hogy jó gazdaként kezeljük a tavat, hogy a város és a horgásztársadalom is elégedett legyen – fogalmaz az elnök, leszögezve, hogy ez összetett feladat.

Az egyesület nem is tétlenkedett az elmúlt egy és negyed évben, hiszen tavaly két alkalommal és idén március elején összesen 125 mázsa pontyot telepített a csónakázótóba, az elmúlt évben pedig ragadozóhalak is érkeztek, például háromezer süllő- és 50 ezer csukaivadék.


Az utóbbi szám talán megdöbbentő lehet, de azért van szükség ekkora mennyiségre, hogy akár csak ezer példány is megérje a felnőtt-, fogható kort. Az apró, 2,5–5 centi közötti halak ugyanis ízletes zsákmányok is egyben a kifejlett egyedeknek. Mint Németh László meséli, fogtak már itt olyan 40 centis csukát, amelynek gyomrában 25 centis rokon volt.

A VHE folyamatosan figyeli a kifogott halak mennyiségét, és annak függvényében telepít. A jelszó, hogy mindig legyen elég kopoltyús! A tapasztalatok azt mutatják, van is, hiszen emelkedik a Csótónál a pecások száma, akiket nem kerül el a horgászszerencse sem.

Nemrégiben családi napot rendeztek, s kiderült: van horgászutánpótlás is (Fotó: Gergely Szilárd)

– A haltelepítést saját költségvetésünkből finanszírozzuk – mondja Németh László. – Az önkormányzattól tavaly 1,2 millió forint támogatást kaptak a kanizsai horgászok, és a területi jegyek árát is nagyrészt arra fordítjuk, hogy minél jobban ki tudjuk elégíteni az igényeket. Az egyesületnél mindössze hárman kapnak pénzt a munkájukért: a két hivatásos halőr és a könyvelő. Mindenki más – az elnöktől a titkáron át a gazdasági vezetőig – bérezés nélkül látja el a feladatát, és így nagyon sok pénzt tudunk megtakarítani. Lehetne úgy is, hogy 5–10 fős fizetett apparátussal dolgozunk, de mi úgy döntöttünk, inkább halakra költjük a pénzt.

Van is helye a summának, hiszen az idei pontytelepítés több mint négymillió forintba került, aminek folytatása következik ősszel, néhány héten belül pedig újabb rablóhalállomány költözik a Csótó vizébe.

Kapcsolódó Cikkek