2018. december 14., péntek
Szilárda

Belföld

Veronai túlélő: A feleségem és a fiam mentette meg az életem

Már több mint négy hónap telt el a 17 áldozatot követelő veronai buszbaleset óta, de a túlélők szívében nem enyhül a fájdalom és a gyász. Papp András siófoki karatemester egyszerre veszítette el feleségét, Enikőt és fiát, Balázst.

– Enikő egyedülálló anyaként nevelte kisfiát, Balázst, amikor egy család lettünk. Mindhárman imádtuk egymást, én tanítottam meg őket síelni – emlékezik siófoki otthonában a férfi.



– Valójában a feleségem mentette meg az életemet, amikor azon a végzetes éjszakán arra kért, hogy cseréljek vele helyet a buszon. Ezért voltam én az ablaknál, ő pedig mellettem. A fiam két sorral előttünk ült, az indulásnál még mosolyogva nézett hátra. Aztán Enikő megfogta a kezem, majd elaludtam. A baleset után a busz jobb oldala felszakadt, a földön tértem magamhoz. Balázs a közelben feküdt, nem mozdult. Halott volt. Odakúsztam hozzá, és abban a pillanatban, amikor felemeltem a fejét, berobbant a busz eleje. A busznak háttal állt a testnevelő tanár, Gyuri bácsi. Ráfröccsent az égő gázolaj, a felesége keze akkor égett meg, amikor lecibálta róla a lángoló kabátot. Iszonyú volt a forróság, nem akartam, hogy Balázska megégjen. Azzal mentette meg az életemet, hogy ösztönösen védeni próbáltam őt, amikor egy távoli, biztonságos helyre húztam. Ha akkor ott maradok vele, én is meghalok. Közben láttam, hogy a buszban ég egy ember. Tudtam, hogy Enikő is fenn maradt, és már semmit nem tehetek érte.


Enikő és fia Siófokon nyugszik. Olyan sokan voltak a búcsúztatásukon, hogy a kapu előtt, az utcán is kígyózott a sor. András kemény sportember, 31 éve karatézik, a shinkyokushin fekete öves mestere. Fia, Balázs is karatézott, barna öves volt. Szobája a mai napig érintetlen. András az olasz rendőröktől kapta meg fia óráját, amelyet azóta sem vesz le a kezéről.



– Enikővel szerettünk volna közös kisbabát, sokat küzdöttünk érte, voltunk lombikprogramon is, de nem jött össze. Néha, amikor álmodom a feleségemről és a fiamról, azt üzenik, hogy engedjem el őket, jó helyen vannak ott, ahová együtt mentek. És ilyenkor eszembe jut, hogy Enikő gyakran mondogatta Balázsnak: mindig mellette lesz, bármi történjék is, soha nem hagyja magára. A feleségem ilyen volt, mindig betartotta a szavát…

Kapcsolódó Cikkek