2017. november 25., szombat
Katalin

Belföld

A kabinetfőnök

A kabinetfőnök élete a végtelen lojalitásból, a villámhárításból, a főnöke hangulatváltozásainak kezeléséből, a magánélet minimalizálásából, saját döntések meghozatalából áll.

Jószerivel csak akkor nyaralhat, amikor megengedik neki. De akkor is csak úgy, hogy két órán belül bárhonnan hadra fogható legyen.


Nesze neked, nyaralj így!

Irigylik és pletykálnak róla. Feltételezik a mindentudást, éppen ezért majdhogynem diplomatikusabbnak kell lennie a főnökénél. Nem tudom, hogy az üzleti szférában is így van-e, ott azért viszonylag kevesebb a kabinetfőnök, mint a politikában, de az általam ismert, közéletben tevékenykedőknél maximálisan így van. A sors furcsa fintora, hogy nincs, nem lehet saját útjuk. Együtt emelkednek és együtt buknak választottjukkal. Vállalnánk-e ilyet? Nem tudom. Talmi-e a dicsőség? Van-e út a privát szférába? Mennyire lehet valaki más érdekében golyóálló?

Kérdések, kérdések, kérdések.

Nyilván a kabinetfőnököknek is megvannak a maguk válaszai, indokai. Ami miatt háttérbe szorul a családi és baráti kör. Lehet-e ezerszázalékosan azonosulni egy másik emberrel? Egy másik ember gondolataival, érzésvilágával, ügyeivel, játszmáival? Lehet-e barátnak rezzenéstelen arccal nemet mondani, hazudni? Tudnánk-e így élni?

Kérdések, kérdések, kérdések.

Amit egy jó kabinetfőnök naponta feltesz magának. Mert csak akkor tudja csinálni.

Tisztelet érte. Mert tudom, hogy én nem tudnám csinálni.

Kapcsolódó Cikkek