EUR: 325,29 Ft
CHF: 295,28 Ft
2019. július 23., kedd
Lenke

Egyéb

Égő máglya a tó közepén

Amikor várod a napfordulót, és látod, hogy fatornyos falucskád apraja-nagyja évente legalább ekkor közösséggé kovácsolódik, akkor biztos lehetsz benne: vannak még pillanatok, amelyek kizárják a médiát, a politikát, a mindennapok mesterségesen felkorbácsolt indulatcunamiját.

Amikor csak az érdekel, hogy a XXI. századi kamaszokból álló cserkészcsapat fegyelmezett és felnőtt, amikor csak azt lesed, hogy vajon hogyan sikerült minőségi programot összeállítani a szegényes eklézsiából, amikor a csárda melletti tónál összegyűlik mindenki, hogy meglesse, miként úszik az állóvíz közepére az égő máglya.


Nos, ezek azok a pillanatok, amelyek megnyugvást hoz(hat)nak a mindennapjaidba.

És talán kibírod azt is, hogy hazaérvén a falusi vigalomból ne a tévéhíradókat bambuld értetlenül és agymosottan, hanem kiülsz a teraszra, töltesz egy pohár jobb fajta vörösbort, beszélgetsz a társaddal, belehallgattok az éjszakába, és úgy térsz nyugovóra.

(Jelzem, amúgy ez lenne a normális minden este…)

Jó lenne mindezt a fővárosban is megélni – de nem lehet.

Ezért – is – költöznek a nyugalomra, csendesebb polgári világra vágyók távolabbra. Oda, ahol nem a „tuc-tuc” bömböl egész éjszaka, hanem egy égő máglya világítja be a tavat egy népdalénekes hangjára.

Két külön világ.

Választásra késztet.

Kapcsolódó Cikkek