2019. július 22., hétfő
Magdolna

Egyéb Nagykanizsa

Egy ifjú rendező álmai

Ha húsz évvel a Saul fia után Béla fia lesz az Oscar-díjas, ne lepődjünk meg. S azon se, ha a köszönőbeszédben legalább egyszer elhangzik Nagykanizsa neve.

Lendvai Kristóf most nyolcadik osztályos a Batthyány gimnáziumban, és már nyolc filmet jegyez, köztük olyat is, ami díjat kapott. Legutóbb egy 1920-as kanizsai történetről forgatott játékfilmet, amelynek scriptjét – mint felvilágosít: a forgatókönyv nem helyes szó – ő írta, s rendezőként is jegyzi a produkciót, az elkészítéséhez pedig a Kanizsa TV és Jancsi László operatőr nyújtott segítő kezet. Meg a „fél város” – Cseke József énektanár-karnagytól a múzeumon és a kulturális központon keresztül egy ügyvédi irodáig, az egerszegi színházig és egy pécsi teátrumi muzsikusig.


A filmes szerelem ötödikben, erkölcstanórán kezdődött. Kristóf, mivel évek óta járt már a Vabababa Művészeti Iskolába, és így volt színpadi rutinja, beugróként nehezített gyakorlatot kapott: nem kiselőadásban, hanem egy filmmel kellett feldolgoznia a témát. A fiatalember nem ijedt meg, jött egy barát, a telefon, az utószinkron és a MovieMaker. Ő pedig a filmezés rabja lett.

Majd megint egy erkölcstanóra egy újabb filmes feladattal (Jónak lenni jó), és innentől nem volt megállás. A történet főhősének egy kitalált germán fiút, Fjolgart választotta, főként azért, mert szereti a római kor történelmét, különösen a germánokat és a barbárokat, és ebbe a keretbe helyezte mesevilágát, amelyről kiderült: nem csak egy filmet ér. Így lett ebből sorozat, amelyhez szereplőket – színjátszó- és osztálytársakat – toborzott, és mostanra négy rész elkészült, amelyek a legnagyobb videómegosztó csatornán láthatók is.


– Ma már az internetről minden megtanulható – magyarázza az ifjú filmes –, én is autodidakta módon sajátítottam el az alapokat: a filmes történetírást, a rendezést, a vágást, s igyekszem úgy csinálni, ahogyan a nagyok, persze egyelőre kicsiben. A zsebpénzemet például filmes eszközökre költöm.

Lendvai Kristóf legújabb rövidfilmje egy valós sztorira alapul, Nagykanizsa múltjából.

– Láttam a helyi tévében egy interjút Kocsis Katalinnal, aki egy 1920-as Zalai Közlönyből kigyűjtött egy történetet, amely Peschek Ignácról, a pénzhamisító muzsikusról szólt. Én már akkor is kerestem egy helyi, megfilmesíthető sztorit, ez pedig filmért kiáltott.

Lendvai Kristóf nyáron újabb filmes sztorit ír majd (Fotó: Gergely Szilárd)

A cseh származású, Szarajevóból érkezett katona Kanizsán hamar népszerűségre tett szert, hiszen házimuzsikált – de valamiért elkezdett pénzt hamisítani. Úgy bukott le, hogy éppen a társai lakásából jött le a hegedűtokjával a kezében, amikor megállította egy rendőr. A tokban több ezer hamisított korona volt. Elfogták, később kétszer is megszökött, és végül úgy menekült meg, hogy átúszta a Murát.

A rövidfilm három forgatási napon, 15 helyszínen, 14 szereplővel készült, és a főhős, a történeti hitelesség kedvéért, szennyvizes hordóba bújt és valóban átúszott – igaz, nem a hideg Murán, hanem a hévízi melegvizes kifolyón. A produkciót, amely néhány héten belül elkészül, bemutatják a Batthyány gimnáziumban, a Kanizsa tévében, felkerül a Youtube-ra, és Kristóf filmes pályázatra is szeretne nevezni, hiszen ez ügyben nem áll rosszul, egyik korábbi munkája, a Hajsza az életért különdíjat kapott a Savaria Filmszemlén.

S hogy miért Béla fia? Nos, a szemtelenül fiatal filmes édesapja Lendvai Béla újságíró, aki természetesen segíti Kristófot producerként, vagy éppen azzal, hogy magával viszi, ha filmes helyszíneken jár. Tavaly például a ZDF megrendelésére készült háromrészes filmsorozat zalacsányi helyszínén voltak együtt, ahol Kristóf szemtanúja lehetett annak, hogyan működik egy profi stáb. Azt mondja, ott elhatározta, egyszer – meg aztán még sokszor… – ilyennel akar dolgozni.

Kapcsolódó Cikkek