EUR: 307,55 Ft
CHF: 265,20 Ft
2017. október 21., szombat
Orsolya

Egyéb Sopron

Héberné Őri Éva: Mi csak segítők vagyunk, az anyukáké a főszerep

A Emberi Erőforrás Minisztériumának Elismerő Oklevelét vehette át a közelmúltban a Soproni Gyógyközpont munkatársa, Héberné Őri Éva. A megyéből több védőnőt is jelöltek az elismerésre, de ő kapta meg.

– Hogyan kezdődött a karrierje?
– Mondhatni, nagyon fiatalon megfertőzött az egészségügy. Régóta mozgok ebben a szakmában, de nem mindig a kórházban dolgoztam. Tizennégy éves koromban iratkoztam be az egészségügyi szakközépiskolába, mert valahol mindig azt éreztem, hogy az egészségügyben van a helyem. Azt, hogy védőnő lettem, tulajdonképpen a véletlennek köszönhetem. Nem vettek fel ugyanis gyógytornász szakra, ezért egy évig dolgoztam a szülész-nőgyógyászati osztályon ápolónőként. Annyira szerettem ott, hogy majdnem szülésznő lett belőlem. Aztán volt tanáraim biztattak, hogy egy jó képességű diáknak főiskolán a helye, így elvégeztem a védőnői szakot. Akkor még úgy éreztem, nem biztos, hogy ez az út lesz számomra a megfelelő, ezért kihívást kerestem magamnak.

Éva az állami kitüntetéssel
Fotó: Kóczán Izabella

– Mit hozott a folytatás?
– Egészségügyi szakközépiskolában helyezkedtem el, mint szakoktató, hiszen időközben elvégeztem ezt a szakot is, így tanítottam. Ezután körzeti védőnőként teltek a napjaim, és tizennyolc éve kerültem a soproni kórházba az újszülöttosztályra. Nagy örömmel kezdtem itt a munkámat, hiszen korábban már dolgoztam a szülészet-nőgyógyászati osztályon. Gyakorlatilag így lettem kórházi védőnő. Ezt a szakmát azért szeretem, mert kicsit ápolónő, kicsit védőnő, és oktathatom az anyukákat is, szóval, jól érzem magam ebben a munkakörben.

Éva szereti a munkakörét
Fotó: Kóczán Izabella

– Ha már az oktatást említette, jelenleg is fut egy népszerű tanfolyam a kórházban. A Jöttödre várva egy felkészítő program leendő szülők számára.
– Itt talán az oktatni kifejezés nem is a legjobb, a segíteni szó helyesebb. Tulajdonképpen ebbe a tanfolyamba tizennyolc éve csöppentem bele, amikor elődeim, dr. Koltai Miklós, Szemeritsné Judit, dr. Csécsei tanár úr és  még sokan mások ezt megszervezték. Az elődeim ügyesen megálmodták a szülésfelkészítő tanfolyamot, ami nemcsak anyukáknak szól, hanem apukákat is szeretettel fogadunk. Egy kész tanfolyam volt, ami a mai napig tart, és remélem, én is hozzá tudtam tenni egy keveset. Meg kell említenem Jagadics Mónika, régebben Lágler Andrea körzeti védőnők segítségét is, és természetesen a szülésznők, szülészorvosok, gyermekorvosok, pszichológusok előadásait, hiszen ez is teammunka. Országosan csak kevés kórház tud folyamatosan tanfolyamot indítani, így büszkék lehetünk. Szerintem fontos, hogy a mamák tisztában legyenek vele, hova is kerülnek, mi vár rájuk a szüléskor és azután. Emellett hasznos dolognak tartom, hogy az apukák szintén valamilyen szinten felkészülhetnek a rohanó életünkben arra, hogy mire számíthatnak. A leendő szülők gyakran bele sem gondolnak, mennyire más lesz az életük egy újszülött érkezésével, mennyivel másképpen kell majd élni a mindennapjaikat. Ez a program egy kis ízelítőt ad ebből.  Természetesen a tanfolyam nem tudja megoldani a mindennapok problémáját, de mégis felkészít arra, mi várható, milyen szépségei és esetleg milyen nehézségei lehetnek az elkövetkező éveknek.
– Leggyakrabban az első gyermekes kismamák kapnak segítséget öntől mint kórházi védőnőtől. Mi ilyenkor a legfontosabb?
– A szoptatás nagy feladat a kezdő mamáknál, ez az egymásra hangolódás időszaka a babájukkal. Mindig mondom a kismamáknak, mi csak segítők vagyunk, de igazából az anyukák úgyis tudják, mi a jó a kisbabájuknak. Ha mi megerősítjük és egy kicsit besegítünk, abból csak jó sülhet ki. Úgy érzem, hogy minden munkatársammal arra törekszünk, hogy a kismamák és természetesen a babák is elégedettek legyenek.
– Megszámolta már, hány kisgyermek fordult meg a kezei között?
– Kezdetben éves szinten hatszázötven újszülött jött a világra nálunk, ez a szám ma már eléri a közel kilencszázat. Fejből nem tudnám megmondani, de elég sok.

Kapcsolódó Cikkek