EUR: 308,03 Ft
CHF: 266,08 Ft
2017. október 23., hétfő
Gyöngyi

Belföld

Hetven éve halt meg Raoul Wallenberg

Egy 1957-es szovjet hivatalos közlés szerint hetven éve, 1947. július 17-én halt meg a moszkvai Ljubjanka börtönben Raoul Wallenberg svéd diplomata, aki a vészkorszakban magyar zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. Wallenberg 1945. január 17-én tűnt el, szovjetunióbeli fogságának pontos története máig ismeretlen.

Az 1912. augusztus 4-én született Wallenberg gazdag és befolyásos svéd család sarja volt. Rövid banki munka és a kötelező katonai szolgálat letöltése után az Egyesült Államokban szerzett építész diplomát, ekkor már beszélte az angol, a német és a francia nyelvet. Ezután Dél-Afrikában és Palesztinában dolgozott kereskedelmi cégeknél, majd a Svédországban élő magyar zsidó kereskedő, Lauer Kálmán vezette Közép-Európai Kereskedelmi Rt.-nél helyezkedett el. Rövidesen a cég külföldi ügyekkel foglalkozó igazgatója és társtulajdonosa lett, üzleti útjai során Magyarországon is többször megfordult, kiterjedt társadalmi és politikai kapcsolatokra tett szert.

A németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, áprilisban országszerte megkezdődött a zsidók gettóba tömörítése, majd május 15-én deportálásuk. A fenyegetett zsidók megpróbáltak semleges országoktól útlevelet kérni, és a svéd nagykövetség ideiglenes útleveleket bocsátott ki azok számára, akiknek rokonai vagy jelentős üzleti kapcsolatai voltak Svédországban. A háborús üldözöttek megmentésére létrehozott amerikai szervezet (WRB) – a svédek erőfeszítéseit látva – a svédországi zsidóktól kért javaslatot az összehangolt magyarországi mentőtevékenység irányítójának személyére. Lauer ajánlására Wallenberget bízták meg a feladattal, tevékenységének pénzügyi hátterét a WRB és amerikai zsidó jótékonysági intézmények (JOINT) biztosították.

A feladatot azonnal és önként vállaló Wallenberg 1944. július 9-én a svéd követség másodtitkáraként érkezett meg a német csapatok által megszállt Budapestre. Tárgyalt minisztériumokkal, újságírókkal, semleges államok diplomatáival, Stockholmba küldött rendszeres jelentéseiben leírta a zsidók helyzetét Budapesten és a munkaszolgálatos táborokban. Svéd védő-útlevelet készített, amely alkalmas volt arra, hogy a magyar és a német hatóságok előtt igazolja: a menlevél tulajdonosa a svéd követség védelme alatt áll. Jóllehet 1500 “Schutzpass” kibocsátására kapott engedélyt, sikerült ezt a számot 4500-ra emelnie, s a valóságban még ennél is jóval többet adtak ki.

Budapest, 2017. január 17.
Niclas Trouvé, Svédország magyarországi nagykövete koszorúz a Wallenberg-emléktáblánál tartott budapesti megemlékezésen, a XIII. kerületi Pozsonyi út és a Raoul Wallenberg utca sarkán 2017. január 17-én.
MTI Fotó: Balogh Zoltán

Az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérletet követő nyilas hatalomátvétel után Wallenberg még nagyobb erőfeszítéseket tett, megnövelte a svéd zászló által védett házak számát, közvetlen védelme végül több mint tízezer emberre terjedt ki. Tevékenységének közvetett hatása ennél sokkal jelentősebb volt, mert a svéd példát a többi semleges követség is követte. Wallenberg gyakran puszta jelenlétével, határozott fellépésével is életeket mentett. Olykor kocsijával és sofőrjével, Langfelder Vilmos gépészmérnökkel a gyalogosan a határ felé irányított, elcsigázott éhezőknek kísérelt meg élelmiszert, gyógyszert osztani, még a vagonokból is megpróbált embereket kimenekíteni.

1945. január 18-án a szovjet csapatok felszabadították a budapesti gettót. Wallenberg egy nappal korábban, január 17-én indult Debrecenbe, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal és a szovjet főparancsnoksággal tárgyaljon, de soha nem érkezett meg. Munkatársai utoljára egy szovjet tiszt és két katona társaságában látták, elköszönésekor azt mondta: “Nem tudom, vendég vagyok-e vagy fogoly.”

További sorsa, halálának helye és időpontja tisztázatlan. Annyi bizonyos, hogy sofőrjével együtt letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. A szovjet kormány a svédek megkeresésére 1947-ben úgy nyilatkozott, hogy “Wallenberg nincs a Szovjetunió területén”, feltételezhető, hogy a budapesti harcok során életét vesztette. Tíz évvel később, 1957-ben Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter azt a hivatalos tájékoztatást adta, hogy Wallenberg 1947. július 17-én halt meg a moszkvai Ljubjanka börtönben szívroham következtében. A szovjet hatóságok 2000-ben elismerték, hogy Wallenberget politikai okokból hurcolták el, és a KGB a börtönben agyonlövette. Az orosz főügyészség később politikailag rehabilitálta. A történelmi kutatások ma sem tudnak megnyugtató választ adni a svéd diplomata halálának körülményeire, mert a vonatkozó iratok titkosítását Oroszországban még mindig nem oldották fel. Így röppenhettek fel egészen a nyolcvanas évek végéig újra meg újra megcáfolt hírek arról, hogy életben van. Wallenberget a svéd hatóságok 2016. október 26-án, eltűnése után 71 évvel nyilvánították hivatalosan halottá. A határozat szerint a formális halálozási dátum 1952. július 31., mert Wallenbergről 1947 júliusa óta nem érkezett hír, és a svéd törvények szerint az eltűnt személyeket eltűnésük után öt évvel kell halottnak tekinteni.

Wallenberg az Egyesült Államok, Kanada és Izrael tiszteletbeli állampolgára, 2012-ben az amerikai törvényhozás a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, a Kongresszusi Aranyérmet szavazta meg számára. 2003-ban a Fővárosi Közgyűlés Budapest díszpolgárává avatta, tevékenységére több emlékmű és szobor emlékeztet Budapesten, nevét utca is viseli a 13. kerületben.

Kapcsolódó Cikkek