EUR: 323,46 Ft
CHF: 291,36 Ft
2019. június 26., szerda
János, Pál

Egyéb Zalaegerszeg

#sohavégetnemérős

Két jóképű csibész srác, klassz dumával, szívhez szóló trendi szövegvilággal, csajszíveket olvasztó, látszólag nemtörődöm lazasággal. Indulhatott volna így is a Wellhello, azaz Fluor és Diaz startolása.

A két előadó mégis sokáig külön bontogatta szárnyait a zeneiparban, mielőtt közös formációba ötvözte őket az együtt megírt slágerek közönségsikere. Az „elnöki” formáció, Diaz és Fluor kettőse fénysebességgel vette be a magyar zenei életet bő fél év alatt, a rádiók magas fordulatszámon pörgetik a dalaikat. Sőt 2015-ben a Rakpart és az Apuveddmeg című slágerükkel Az év hazai modern pop-rock albuma vagy hangfelvétele kategóriában vehették át a Fonogram-díjat, amit a soproni Volt-himnusszal übereltek. Diaz ezekről is mesélt nekünk.


– Tényleg  vadászpilóta szerettél volna lenni?

– Kicsit túlmisztifikált dolog volt bennem ez a pálya, és utólag visszagondolva, elég vicces is. Talán túl sok ilyen jellegű filmet néztem gyerekkoromban. Ez valami olyasmi lehetett, mintha sok karatés film után kitalálom, hogy én leszek a következő Chuck Norris. Szerencsére a zene jobban motivált és érdekelt, azt hiszem, jó utat választottam.


– Milyen munkamegosztás van Fluor és közted?

– A Wellhello kapcsán a találó szövegek inkább Tominak köszönhetők, poénból szoktam neki mondani: megtisztelő, hogy vele dolgozhatok, erre ő is zrikálni szokott, hogy én pedig olyan csodás dalokat írok, úgyhogy megy a puncsolás egymásnak. A viccet félretéve, azért én is írtam már szövegeket, a refrént pedig rendszeresen együtt dolgozzuk ki. Nagykanizsán kezdtem el zenélni, akkoriban még nagyon amatőr szinten, eszembe sem jutott, hogy a későbbiekben ebből fogok megélni. Kezdetben talán csak a gondolataim, az érzéseim  kifejezési eszköze volt a dal, örömszerzés, kiírtam, ami zavart, ami megérintett, ami bennem volt. Az utolsó pillanatban tudatosult, hogy révbe értem, akkor kaptam észbe, hogy jé, hiszen ebből élek. Az, hogy ebből munka lett, ugyanolyan örömmel tölt el mindennap.

– Mi köt Zalaegerszeghez?

– Nagykanizsán éltünk, aztán sajnos elváltak a szüleim. Édesanyám Körmendre költözött, édesapám pedig Zalaegerszegre, ezért is kötődöm a városhoz. Sőt egy évig ott laktam és egy call centerben dolgoztam. Vannak barátaim, ismerőseim, akikkel ugyan ritkán találkozom, de egy pacsit minden zegi koncert alkalmával elcsattantunk, és néhány szót mindig váltunk egymással. Apám nagyon büszke rám, ám azt, hogy mennyire lepte meg a sikerem,  nem tudom, mert mondhatni, engem is váratlanul ért. 2004-ben nem gondoltuk volna, hogy ekkorát fog szólni a Rakpart, hogy világot fog váltani. Azóta is úgy állunk minden dalhoz, hogy a saját mércénknek megfeleljen. Egész egyszerűen mi csak elkezdtünk zenélni Tomival, már a formáció előtt is, olyan zenét akartunk, amelyben megfogalmazódnak azok a sorok, amelyeket fontosnak tartottunk leírni, az ízlésünk pedig megegyezett a közönségével, amely ráérzett a zenénkre. Dalaink a film világát is megihlették, így lett egy vidám, zenés, generációs játékfilmünk is, #Sohavégetnemérős címmel. Arról szól, ami nekünk is fontos, párkapcsolatokról, életérzésekről, problémákról. Mindketten romantikusak vagyunk, szerelmes típusok. Tudunk lenni valódi csibészek, csajozós srácok, de a mély érzés is bennünk van. A sohavégetnemérős bulihangulatot pedig tutira visszük a partira, de hozunk majd szomorúbb, lélekérintőbb szerelmes dalokat is.

A Wellhello mély érzésű csibészei Fotó: Hivatalos sajtófotó

Címkék

Kapcsolódó Cikkek