EUR: 303,31 Ft
CHF: 266,93 Ft
2017. augusztus 18., péntek
Ilona

Extra

Görbe Nóra: Vazsli az életem része

Görbe Nóra imádja az állatokat, kutyája a vizsla fajtájú Vazsli már 11 éves. Mint azt a színésznő elmondta, négylábú kedvence élete legnehezebb pillanataiban is hű társa volt, sosem hagyta cserben, így ő is maximálisan kiáll az állatkínzás ellen.

Nóra és Vazsli

– Vazsli öthetes volt, amikor már a szívünkhöz nőtt. Annak idején még a férjemmel, Péterrel együtt választottuk ki egy tenyésztőnél, de az is lehet, hogy ő választott minket, mert egyből odabukdácsolt hozzánk, amint kivették a kennelből – kezdte mosolyogva Nóra. – Mindketten imádtuk és meg is hálálta ezt a rengeteg szeretetet a jelenlétével és a játékosságával. Azt persze nem mondom, hogy kölyökként szent volt, mert bizony volt, hogy négykézláb szedegettem össze a hintaágy ezer darabra tépett matracát a kertben, de ez együtt jár egy kölyökkutyával – emlékezett vissza a színésznő. – A nevét egyébként egy kisfiútól kapta, aki a vizslát vazslinak ejtette, nem is gondolkodtunk többet, teljesen találónak és kellőképpen bohókásnak találtuk – nevetett.

Nóra és Vazsli olyannyira összenőttek, hogy még a reggeli tornát és a diétát is együtt csinálják végig.

– Mióta Péter, a férjem, nincs velünk Vazslival még jobban egymásra hangolódtunk. Én biztos vagyok benne, hogy tudja, mikor vagyok letört, boldog, és őszintén megmondom, beszélgetni is szoktam vele. Persze ő nem válaszol – nevetett Nóra, – csak a szemén látom, hogy nagyjából érti, miről beszélek. Így volt ez akkor is, amikor 11 éves korára való tekintettel az állatorvos azt mondta, hogy egyre nehezebben viseli Vazsli a túlsúlyt, fogynia kellene. Mivel én is szoktam diétázni és nagyon odafigyelek a bevitt táplálék mennyiségére és minőségére, tudtam, hogy megoldjuk, de persze szívfacsaró volt nézni, ahogy a gombszemével kérlelt, hogy a korábban megszokott adagját adjam neki. Ennek ellenére megszokta, és szépen le is fogyott, olykor pedig meg is beszéltem vele, hogy nem én vagyok irigy, csupán az orvos utasítását követem – mondta mosolyogva Nóra, aki imádja a hajnali sétákat Vazslival.

Vazsli még a reggeli torna közben is Nóra mellett van

 

– Bevett szokásunk, hogy hajnalban, öt óra felé szoktunk kelni, télen persze másképp van, de nyáron imádunk mindketten a harmatos fűben sétálni. Olyan sok mindenen túl vagyunk már, az elmúlt több mint tíz év teljesen összekovácsolt, társak lettünk. Amikor Péterről kiderült, hogy rákos, szerintem Vazsli értette és érezte, hogy mi történik. Amikor Péter elment, Vazsli is megváltozott kissé, letört lett, felfogta, hogy a gazdi már soha nem jön haza. De tavasszal velem együtt ő is kinyílt újra – meséli Nóra, aki szerint az embereknek tisztelni és óvni kell az állatokat. – A kedvenceink nem csupán barátok és hű társak, de segítők is tudnak lenni. Gondoljunk csak arra, hogy vannak kutyák és cicák, akik előre tudják jelezni, ha a gazdájuknak például epilepsziás rohama lesz, vagy azokra, akik a rákos megbetegedéseket kiszagolják és így már a kezdeti stádiumban kezelést kaphat a páciens. Ők maguk a csodák, akikre vigyáznunk kell. Muszáj, hogy mindenkihez eljusson, mindenki tudja, hogy az állatkínzást senki sem úszhatja meg! Nagyon remélem, hogy szigorítani fogják a törvényt, és példát lehet statuálni majd azokkal, akik ártatlan élőlényeket bántanak. Én azt mondom, börtönt az állatkínzóknak!

Kapcsolódó Cikkek