EUR: 307,55 Ft
CHF: 265,20 Ft
2017. október 22., vasárnap
Előd

PR

István: Fortuna mellém állt, a bajban – Négy kisgyerekkel maradt özvegyen karácsonykor

István és gyermekei veszteségét pénzzel nem lehet pótolni. Még egy Lottó ötössel sem. De azért azt nem tagadja, kicsit könnyebb lett az életük, amikor Fortuna a legnehezebb gyász közepette kegyeibe fogadta őket. Nem is akárhogyan!

– Lassan húsz éve történt, de még ma sem tudja rólunk senki biztosan, hogy ötösünk volt a Lottón – kezdte sorait István, aki sem az igazi nevét, sem azt nem kívánta felfedni, honnan írta meg szívbemarkoló szerencse sztoriját. – Nem akarom felfedni magam, csak azért osztom meg a történetemet, hogy erőt adjak azoknak, akiket nagy veszteség, nagy fájdalom ér. Hiszek benne, hogy az élet mindenkit kárpótol valahogyan, csak bízni kell a jóban.

– A szerény, de sok-sok örömmel, szeretettel teli hétköznapi életünk közel húsz évvel ezelőtt, éppen karácsonykor vált semmivé. Drága feleségem december 25-én reggel kávéfőzés közben összeesett. Mentő, kórház, ima, sírás – semmi sem segített. Nem tért már magához. Sorra álltak le a belső szervei úgy, hogy előtte nem volt semmi baja. Teljesen egészséges volt. Nem tudták megmenteni, két nap leforgása alatt vesztettük el őt – mesélte levelében István, hogyan vett életük drámai fordulatot. A férfi felesége fogyókúrázott, az özvegy már akkor is arra gyanakodott, hogy a tabletták okozhatták az akkor 34 éves neje halálát. A pontos igazság soha nem derült ki, de nem is számított.

István négy gyerekkel maradt egyedül hirtelen…

– Pokoli volt! A legkisebb még csak 4 éves volt, a legnagyobb 12. Én magam sem tudtam megbirkózni a gondolattal, hogy Ágnes nincs többé, pedig nekem a gyerekeimben is tartanom kellett a lelket – árulta el az özvegy, aki nagyon hálás a barátainak, kollégáinak, főnökeinek és a nagyszülőknek a sok-sok segítségért, amit akkoriban kapott. – Egyedül képtelen lettem volna megbirkózni a feladattal. Négy összetört gyerek ellátása, a háztartás vezetése munka mellett egy férfinak? Egy özvegynek, aki maga sem tud megbirkózni a veszteséggel? Úgy éreztem nem fog menni! – vallotta be István, akinek nyakán ráadásul ott volt egy jelentős összegű hitel is, amit a házra vettek fel és aminek a felújítását még be sem fejezték.

 

– Sötét hónapok voltak. Ágnes okos gazdálkodása és persze a fizetése nélkül anyagilag is kezdtünk nagyon elúszni, elmaradtam a törlesztéssel, nem tudtam, miből vegyek új cipőt, kabátot, tanszereket a gyerekeknek. Ágnes tudta, mit, hol, hogyan kell beszerezni, ő értett hozzá, hogy szinte fillérekből meglegyen minden. Kétségbeejtő volt a helyzetünk, úgy éreztem, csak a csoda segíthet. Imádkoztam is érte és nem is kellett sokat várnom rá.

István – mint meséli – kollégáival (egyenruhások, de többet nem kívánt elárulni) évek óta kollektívan lottózott. Mindig ugyanannyi szelvénnyel, ugyanazokkal a számokkal.

– Az év második felében történt. Az egyik kollégám hívott telefonon, hogy azonnal nézzem meg a lottószámokat. Szinte magánkívül volt – idézte fel István a sorsfordító pillanatot. – Perceken belül én is csaknem eszemet vesztettem. Az egyik szelvényünk mind az öt száma stimmelt!

István és kollégái halmozódott rekordnyereményt vittek el, igaz, az övékén kívül volt még telitalálatos. Ám így is több százmillió forint jutott az egyenruhás kollektíva tagjainak fejenként!

– Könnyebb lett még a gyász is. Ágnest semmi sem pótolhatja, de legalább tudtam, hogy a gyerekeimet biztonságban fel tudom nevelni, megadhatok nekik mindent, amire szükségük van, ami mosolyt csal az arcukra – árulta el a férfi. – Megfogadtam, hogy még nekik sem mondom el! A pénzt eltettem, nem kezdtem nagy költekezésbe. Csak kifizettem a lakáshitelt és apránként felújítottam a házat. Amikor az új tető elkészült, így is elkezdtek pletykálni a faluban, ahol élek. Az újságok akkoriban megírták, hogy egy munkahelyi kollektíva is a nagynyertesek között van. Azt pedig sokan tudták rólam, hogy évek óta lottózom a kollégákkal. Voltak, akik gyanakodtak, de én soha, semmilyen fényűzéssel nem erősítettem a gyanújukat. Ma is, ennyi év után is csak gyanakodnak. Nem tudják, legenda-e vagy tényleg megtörtént, és nem is akarom, hogy kiderüljön. Bár tudom, hogy senki sem sajnálja tőlem ezt. A hátunk mögött mind azt mondták, akik igaznak gondolják a legendát, hogy megérdemeltük. Jó helyre ment a pénz. És ez nagyon jó érzés.

Kapcsolódó Cikkek

  • Hogy is feledhetnénk az Aranycsapatot?

    Hogy is feledhetnénk az Aranycsapatot?

    Az előző évben összesen 8,7 milliárd forinttal támogatta a Szerencsejáték Zrt. a magyar sportot. Köztük természetesen a labdarúgást is, hiszen 70 évvel ezelőtt azzal kezdődött a nemzeti lottótársaság szoros összefonódása a hazai sportélettel.

  • Mindent a minősített lakáshitelről

    Mindent a minősített lakáshitelről

    A Magyar Nemzeti Bank 2017 nyarán indította el Minősített Fogyasztóbarát Lakáshitel programját, hogy a fogyasztói érdekeket szem előtt tartva növelje a hazai hiteltermékek átláthatóságát, s erősítse a bankok közötti versenyt. A program legfontosabb eleme egy védjegy, amelyre a hitelintézetek saját hiteltermékeikkel pályázhatnak.