2017. november 03., péntek
Győző

Életmód

Nissan Leaf: Stílusváltó élménydodzsem

Itt a Lokál első villanyautótesztje, amelyben nemcsak a Nissan Leafet, hanem az elektromos közlekedés lehetőségeit is vizsgáltuk. Előbbi bőven átment a vizsgán, utóbbi épp súrolta a lécet. A Leaf élményt ad, a töltőpontok megdolgoztatnak és újfajta gondolkodásra késztetnek.

Bevallom, sokáig azért nem vállalkoztam villanyautó tesztelésére, mert nem hittem, hogy a hazai infrastrukturális viszonyok közepette életképes az elektromos közlekedés. Óriásit tévedtem. Életképes, csak nem könnyű.


A hibridekkel szemben a villanyautó igenis helyhez kötött, mégpedig töltőhelyhez. De töltő és töltő között óriási lehet a különbség. A gyorstöltő esetében 25-30 perc után a villanyautó újra teljes hatótávval rendelkezik, de ha kis teljesítményű háztartási elektromos rendszerről próbáljuk a ma már szinte mindegyik autóban elérhető plug-in töltéssel „teletankolni”, akkor súlyos órákat, akár 8-10-et is kell dekkolni a kocsi mellett, hogy elérjük a teljes töltöttséget.

De ha már tudjuk, hová megyünk, és azt is, hogy ott hol találunk majd töltőt, akkor a Leaf csodálatosan egyben van. A külseje ugyan vet fel kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy vajon a méretei melyik kategóriába sorolnák, ahogy a dizájnja is megosztó: akinek tetszik, annak nagyon, akinek nem, annak nagyon nem. Teszteredményként a „csinos, bár nem csajos” kategóriába soroljuk.


Belső kialakítását és kezelhetőségét elemezve: a technika megszállottjainak Mekkája. Számítógépe mindent tud, mindent számol. És kell is! Gazdaságos vezetési módban 25-30 kilométerrel lehet növelni a hatótávot, ami a Leaf technikai adatlapja szerint akár 220-240 kilométer is lehet. Nekünk ennyit egyszer sem sikerült utaznunk vele, de jó 180-200 kilométert kényelmesen ment bármikor.

Na jó, a villanykocsi még mindig nem versenyautó, csúcssebessége megáll 130 kilométer per órás maximum körül, de azt tökéletes kényelemben és rendkívül könnyen megszokható, csak eleinte furcsa „lopakodó üzemmódban”.

A nyomatékgörbéje zavarba ejtő, hiszen a belső égésűek üzemanyagfajtánként másként vesznek lendületet, a hibridekben már érezhető az elektromos gyorsulás furcsasága, de a villanyautóban – ugye – kizárólag azt érezheti az ember, hogy a kocsi teljesen egyenletesen gyorsul. Nincs kezdeti kilövés, ami sokakban akár a teljesítményhiány érzetét is keltheti, ez viszont elmúlik, hiszen a nyomaték lineárisan növekszik. Egyre jobban és jobban húz.

Amikor elhoztam a kocsit, megkérdezték tőlem, mit gondolok: veszélyes-e a gyalogosok szempontjából egy szinte teljesen zajmentes autó? Szerintem az, aki ma Budapesten csak a füle alapján képes lelépni a járdáról, átmenni a zebrán szemhasználat, vagyis körülnézés nélkül, az már önmagában potenciális szervdonor. Nem, egy autónak nem kell hangosnak lennie, sőt a Leafben kifejezetten élvezetes a suhanás, ami persze nem teljesen zajmentes, hiszen a tervezők gondoskodtak arról, hogy a menetzajt felerősítsék, ha már a hajtáslánc nem hajlandó zajongani.

És oktat is a kocsi: néhány nap vezetés után az ember agya átáll arra a gondolkodásra, hogyan gondoskodjon jó előre töltési lehetőségről, mert nem úgy megy, hogy „beállok egy kúthoz”. Azt mondták, van egy teknőst ábrázoló ikon a cockpit kijelzőjén, amely azt mutatja, hogy már csak egy kilométert képes megtenni az autó, de ha ezt látom, ne erőltessem, álljak félre, és hívjam az assistance szolgáltatást, amellyel egy évben kétszer ingyen szállítják el trailerrel a legközelebbi töltőhelyhez az autótulajdonost, ha bajba kerül.

Ráadásul a ma meglehetősen borsos ár mellé (amelyből persze lejön a villanyautókra vonatkozó 2,1 millió forintos kedvezmény, de még így sem kevés) az új Leaf-tulaj mindössze 300 ezer forintért vásárolhat nyolc év extra garanciát, amely kiterjed a teljes akkupakkra, amelyben egyesével cserélhetők az esetleg elfáradó cellák. Vagyis az autó tulajdonképpen nyolcéves koráig kap garanciálisan szívet. Az azért nem semmi…

Íme, néhány Lokál-teszt:

Kapcsolódó Cikkek