EUR: 308,26 Ft
CHF: 267,06 Ft
2017. október 19., csütörtök
Nándor

Extra

Rubint Réka és Schobert Norbi újra összeházasodik

Szeptemberben újra hozzámegy Schobert Norbihoz Rubint Réka. A fitneszedző-üzletasszony tizenötödik házassági évfordulójukon mondja ki ismét az igent férjének. Nem titkolja, hogy nagy utat tettek meg idáig, voltak nehézségek, de ahogy ő fogalmaz, sosem akarták elengedni egymás kezét.

– Norbi nagyon sokat segített nekem abban, hogy az legyek, aki most vagyok. Ebben még az is benne van, hogy kezdetben azt szerette volna, ha klasszikus családanya leszek. Ezt a kis harcomat meg kellett vívnom, de ezáltal tudok igazán boldog lenni – kezdte a Lokál Extrának Rubint Réka, aki úgy érzi, nem is lehetne boldogabb, és újra szerelmes a férjébe.


– Azt gondolom, hogy egy párkapcsolatban mindkét fél tanítja a másikat, főleg, ha két teljesen eltérő családmodellből érkeznek. Ez egy hosszabb folyamat része, de sajnos ezen az úton nagyon sokan elfáradnak, mert azt mondják, a fene se fog ezzel „kínlódni”, pedig ez valójában nem kínlódás, hanem kőkemény munka. Meg kell dolgozni a boldogságért. Norbival a mi kapcsolatunk sem egy magától lett csoda, hanem mi tettük csodálatossá. Sohasem volt köztünk olyan mély szakadék, hogy egyáltalán szóba került volna, hogy elengedjük egymás kezét.

Norbi szokta mindig azt mondani, hogy probléma egyszer volt az életünkben: amikor a Haller utcában a szívműtétjére vártunk. Minden más, ami összetartással, hittel, munkával megoldható, az nem probléma, de amikor az élet közbeszól és ott fekszel, miközben küzdenek az életedért, az az igazi fájdalom és nehézség, minden mást meg lehet oldani. Amíg egészséged van, addig mindened megvan! Akkor ha azt mondja nekem az orvos, hogy ezentúl egy senki leszek, és az utolsó ruhadarabomat is oda kellene adnom, hogy Norbi jobban legyen, akkor szó nélkül megtettem volna. Bármit odaadtam volna ezért, kivéve a gyerekeimet! Norbinak 16 évvel ezelőtt azt mondtam, hogy elkísérem egy életen át és ehhez tartom is magam. Azt gondolom, hogy feladni mindenki fel tudja, de mi nem ilyenek vagyunk – mesélte Réka, aki nagyon hálás azért, hogy olyan romantikus férje van, mint Norbi.

– Most szeptemberben lesz a tizenötödik házassági évfordulónk, Norbi eddig mindennap megkérdezte, hogy mikor megyek már hozzá, én meg nevetve kérdeztem tőle: Hányszor menjek hozzád? Erre ő csak annyit felelt: Anyácska, én megint szeretnélek elvenni és mindig. Most kiváló alkalmat talált az évfordulónk kapcsán. A legszűkebb családi körben ünnepeljük meg újra a szerelmünket. 15 éve a Duna vizén házasodtunk össze, akkor viszont nem volt egyházi esküvőnk. Meglepetésként azonban megszerveztem neki hét évvel ezelőtt, szintén a házassági évfordulónkon, egy újabb esküvőt. Norbi semmit sem tudott, egyszer csak megérkezett a saját esküvőnkre, óriási élmény volt az is.

Rubint Réka és Schobert Norbert
(Fotó: Keresztesi Balázs)

Aztán amikor Andre Agassiéknál voltunk Las Vegasban, egyik nap szólt Norbi, hogy négyre érjek vissza a szállodába. Sosem gondoltam volna, hogy a saját esküvőmre érkezem meg. Most pedig jön az üveglakodalmunk. És hogy ez lesz-e az utolsó? Ki tudja! Remélem, lesz még ezüst- és aranylakodalmunk is, és mindennél jobban remélem, hogy a gyerekeink hasonlóan boldogok lesznek, mint mi. Szerintem nincs annál nagyobb öröme egy szülőnek, ha felnőttként is boldognak láthatja a gyermekét – tette hozzá Réka. És hogy Norbi mit gondol erről? Korábban a Facebook-oldalán írt erről egy megható posztot.

„2002. szeptember 5-én, este 7 órakor elvettem Rékát feleségül. Egy év se telt el, hogy összehozott minket a Jóisten, bár már a kapcsolatunk harmadik hetében megkértem a kezét, mert az első pillanatban tudtam, hogy Ő az, akivel leélem az életem. Egyszerű, vidám, dolgos, sport cipős, vidéki lány volt, és olyan energiával, belső szeretettel, amiből tudtam, hogy nem élhetek nélküle. Hosszú hónapok klasszikus udvarlása után talán olyan nehéz menet volt, mint amikor az ember az első szerelmét próbálja megszerezni. Az ember élete egy pillanat, és ez az a villanás, amiért érdemes élni. Egy kapcsolat néha fent, néha lent, de emlékezni kell az első hónapokra, és a parázsból újra és újra gyönyörű tűz lobban. Akkor nem hittem volna, hogy szerelmünkből Lara, Norbika és Zalán, sőt Szultán is az életem meghatározó része lesz. Amikor  túléltem a hatórás műtétet, és az intenzíven tele csövekkel, szétvágva, többször is leállt a légzésem, Isten megmutatta az élet legfontosabb értelmét. (…) Már a háttérből, lentről hallottam a hangokat, hogy küzdenek értem és felszabadulva csak egy dolog jutott eszembe: Réka. Láttam feketében, kisírt szemmel, egyedül, magára hagyva, összegörnyedve, kiszolgáltatva a világnak, ahogy öleli a gyermekeimet. Ekkor kezdtem életemben először igazán hittel imádkozni és azt mondtam: »Istenem! Tudom, hogy gyarló vagyok. Tudom, sokszor hibáztam. Nem félek, vállalom a halált, nem kell már semmi, de kérlek Miatta adj még egy esélyt, hogy szerethessem, vigyázhassak rá, rájuk. Ők nem érdemlik meg ezt«.” 

További cikkek:

Kapcsolódó Cikkek