EUR: 309,68 Ft
CHF: 267,43 Ft
2017. szeptember 25., hétfő
Eufrozina, Kende

Egyéb Szeged

Tűzhalált haltak az eső eladásáért

Tizenkét embert égettek el máglyán 289 évvel ezelőtt a szegedi Boszorkány-szigeten, de valójában kéttucatnyi áldozata volt a boszorkányüldözésnek.

Összesen tizennégy halálos ítéletet mondtak ki a szegedi boszorkányperben 1728-ban, egy fiatalasszonyt kegyelemből előző este lefejeztek, egy terhes asszonyt pedig csak később, az után végeztek ki, hogy életet adott gyermekének. A tizenkét máglyahalált halt elítélt – hat férfi és hat nő, vagyis a boszorkányperek bíráinak gondolkodását nem kötötték meg a szexizmus béklyói, miszerint csak nők lehettek az ördög cimborái – között ott találjuk a város egykori szenátorát, Rózsa Dánielt is, aki fővádlottként lelte halálát a tűzben.

A nagy boszorkányperek gyakran valamilyen társadalom-lélektani okkal jól megmagyarázhatóak – véli Balogh Elemér jogtörténész-professzor

– A szegedi boszorkányper viszonylag késői pernek számít, a XVIII. század elején jellemzően már nem voltak tömegesen nagy port felvert, brutális boszorkányperek – nyilatkozta a Lokál Extra Szegednek a szakértő-kutató, Balogh Elemér jogtörténész-professzor, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja. A szegedi per eredményeként ítélték halálra és végezték ki a legtöbb áldozatot Magyarországon boszorkányságért, szám szerint tizennégyet, de körülbelül két tucatra tehető az áldozatok száma a különböző vizsgálatok, próbák miatt.

Összesen tizennégy halálos ítéletet mondtak ki a szegedi boszorkányperben 1728-ban

Hadrendben

A nagy szegedi boszorkányper bírái szerint a szegedi boszorkányok hadrendbe tömörülve álltak a gonosz szolgálatába, egy tisztikart alkottak, volt kapitány is Rózsa Dániel személyében, de szerepelt zászlótartó, pohárnok, hadnagy és más tisztek.

A professzor úgy folytatta, ezekben a perekben a puszta vélekedés, rosszindulat, gyanakvás alapján fogták el az egyes személyeket. Az eljárás során különböző próbáknak nevezett bizonyítási kísérleteket végeztek. A boszorkányokkal kapcsolatban rengeteg ostoba, de teljesen komolyan vett hiedelem élt, például az, hogy fizikailag rendkívül könnyűek, vagyis ha vízbe dobták, akkor a boszorkány úszott, mint a parafa.

A vízpróba lényege, hogy a boszorkány úszik a vízen, vagyis az ártatlanság bizonyításához arra volt szükség, hogy a vádlott elmerüljön, ami – mivel a próba alanyát megkötözték – többnyire fulladásos halálhoz vezetett. – Ez pozitív végkicsengésnek számított, ugyanis a halálról máshogy vélekedtek, a kérdés nem az volt, hogy mikor és milyen módon hal meg, hanem az, hogy a túlvilági üdvösség szempontjából milyenek az esélyei – hangsúlyozta Balogh Elemér.

A szegedi boszorkányper fő vádja nem volt más, mint az, hogy a gonosz boszorkák eladták az esőt a töröknek. Ebben tetten érhető az a meteorológiatörténeti tény is, hogy azokban az időkben óriási éhínség és szárazság pusztított. E nélkül valószínűleg sor sem került volna az eljárásra.

– A nagy boszorkányperek gyakran valamilyen társadalom-lélektani okkal jól megmagyarázhatók – fogalmazott a kutató. Ez Szegeden egy nagy szárazság, éhínség volt, a szegedi pusztákon hónapokon át nem esett az eső, ilyenkor a népi fantázia villámgyorsan kitalálta, hogy ennek valami oka kell, hogy legyen, ez pedig nemigen lehetett más, mint a boszorkányság.

Kapcsolódó Cikkek