2017. november 08., szerda
Zsombor

Belföld

A magyar írók mindig a szabadságharcok élvonalában küzdöttek

A magyar írók mindig is ott küzdöttek a szabadságért, függetlenségért vívott harcok élvonalában – emlékeztetett az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális kapcsolatokért és fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára a Magyar Írószövetség székházának udvarán az 1956-os és a Gérecz Attila-emléktábla hétfői megkoszorúzása előtt.

Krucsainé Herter Anikó ünnepi beszédében elmondta, hogy az Írószövetség lapjában már 1953-tól megjelentek a rendszerrel szembeni kritikus írások; így volt ez 1956-ban is, amikor a szabadság, a függetlenség volt a tét.


Az 1956-os forradalom előkészítésében az írószövetség fontos szerepet játszott; Bajza utcai székházuk a forradalom szellemi központja volt – idézte fel.

Mint hozzátette, 1956. október 23-án a Bem téren és a Petőfi-szobornál Veres Péter, az Írószövetség elnöke olvasta fel az írók kiáltványát a demonstráló tömegnek. A szövetség tagjai tanúi és krónikásai voltak a forradalom eseményeinek, később pénzt gyűjtöttek az áldozatoknak – jegyezte meg.


Az írók többsége tollal küzdött, de volt, aki fegyverrel. Így tett Gérecz Attila költő is, aki börtönből való szabadulása után azonnal fegyvert fogott, és harcba szállt a nemes célért: a hazáért, a szabadságért – idézte fel.

A helyettes államtitkár emlékeztetett arra, hogy a Magyar Írószövetség 1956. december 28-ai taggyűlésén az írók Gond és hitvallás című nyilatkozatukkal álltak ki a levert forradalom eszméi, célkitűzései mellett. Helytállásukért, a forradalomban való részvételükért sokuknak börtönbüntetésben, meghurcoltatásban volt része.

Ahogy 1956-ban is a szabadság népe voltunk, ma is azok vagyunk. De ma is tennünk kell azért, hogy az előttünk járók által kitűzött szabadságot és függetlenséget megőrizzük – hangsúlyozta Krucsainé Herter Anikó.

Kapcsolódó Cikkek