2020. június 07., vasárnap
Róbert

Belföld

A Nagy Októberi

Száz éve már. Százmilliónyi halottal. Egy ordas eszme – szó szerint – kilőtte magát az Auróráról Szentpétervárott 1917. október 25-én (amit, persze, 1956 miatt nálunk gyorsan november 7-re tettek), és egy törpe Uljanov (mozgalmi és gyilkos nevén Lenin) vezetésével ránk szabadította a XX. század legvéresebb diktatúráját.

Hogy aztán a dicsőség megszerzése után villámgyorsan kiiktassák – jó bolsevik szokás szerint – a belső ellenzéket és a rendszer alapjául tegyék a rettegést.


Éhezés és Gulág. Lenin, Trockij, Berija, Sztálin. Gyilkosok.

Meg persze legjobb hazai tanítványaik: Rákosi, Gerő, Rajk, Marosán, Kádár.

Egytől egyig vér tapad a kezeikhez.

Nem hinném, hogy a bevodkázott, berumozott matróz az Auróra fedélzetén azon a mámoros hajnalon ezt akarta. Átmosták az agyát, szebb jövőt ígértek neki, a „járulékos veszteségekről” kevésbé tájékoztatták. És persze ki tudja, hogy velük mi lett? Meddig maradtak életben? Attila temetéséről tudjuk, hogy megölték a temetőket, majd megölték a temetőket megölőket, aztán azokat, akik megölték azokat, akik megölték…

Szóval, valahonnan innen (is) táplálkozhatott a Nagy Októberi módszertana.

Százmilliónyi emberre teszik a kommunizmus áldozatait.

És milliárdos a szellemi károkozás. Lebutított embermilliárdok mentek csukott szemmel fejjel a falnak. Vakon és ügybuzgón. És még mindig közöttünk élnek. Sok esetben gyerekeikben, unokáikban újjászületve.

Száz éve komoly mételyt szabadítottak a világra.

Ideje lenne végleg megszabadulni tőle.

Kapcsolódó Cikkek